Nemrég olvastam egyik társam szóhasználatában  a „kollektív emlékezet“ kifejezést, melyet az 1914 es esztendő Jehova Tanúi általi legújabb értelmezéssel  kapcsolatban  írt.

Ez a szóhasználat annyira megragadott, hogy nem tehettem mást egyszerűen  „papírra“ kellett  vetnem gondolataimat.

Hát nézzük mire is jutottam.

Először is megpróbáltam általánosítaní a kollektív szó  jelentését ami által ugye a kollektivizmus jött ki.

Ezzel kapcsolatban az egyik szótár ezt írja:

„ A kollektivizmus (a latin collectiva, „közösség” szóból) társadalomelméleti irányzat, amely az egyedi-személyes szempontok rovására az emberi élet közösségi-társadalmi összetevőjét hangsúlyozza. Ugyanakkor kollektivizmusnak nevezzük azt a politikai-uralmi gyakorlatot is, amely úgy hat az egyéni szempontok érvényesülése ellenében, hogy egyúttal kikezdi a ténylegesen működő közösségi formákat is: egy elképzelt, akár rémálomszerű "közösség" jegyében pusztulásveszélybe sodorja a közösségi értékeket hordozó valóságos kapcsolatokat.

A filozófiában az individualizmus ellenhatása, amely az egyedi szabadság megvalósítását hangsúlyozza. A kollektivizmusban a társadalom mintegy megszemélyesül, az egyén mint individuum értéke csökken. A kollektivista rendszerek a társadalom elsőbbségét hirdetik az egyén saját érdekei felett. Az egyént elsősorban az határozza meg, hogy milyen közösségekhez tartozik. Elsődleges szerepet nem az egyéni siker, hanem a társadalmi hasznosság játszik. Jellemző továbbá a hierarchikus felépítés, és a társadalmi felelősség, azaz hogy egyének törődnek a saját tetteik a közösség többi tagjára gyakorolt hatásával, és saját forrásaikat hajlandóak megosztani a közösség többi tagjával. A kollektivistáknál az egyén háttérbe kerül a kapcsolatokhoz képest, azaz többet tudnak másokról, mint saját énjükről. Egy személy viszonylag kevés közösséghez tartozik, viszont aktívan részt vesz azok életében. Fontos számukra egy olyan társ választása, aki képes a család egységét maximalizálni. A kollektivista én nem versengő, hanem szerény és hajlandó az együttműködésre. Az értékrendjük szerint fontos egymás meghallgatása, a bocsánatkérés, amely független attól, hogy az adott szituációban épp ki volt a hibás, jelzi a bocsánatkérő fél elkötelezettségét a kapcsolat fenntartása iránt. Szélsőséges típusainál előfordulhatnak az idegen közösségekkel való ellenséges magatartásformák (pl. etnikai szeparatizmus).

A kollektivizmusnak két típusa létezik: a horizontális és a vertikális kollektivizmus.

A horizontális kollektivizmusban az egyének mellérendeltsége és ezen keresztül egymásrautaltsága a legfontosabb, a társadalmat felépítő elemek kölcsönös függőségén és a kollektíva egységén van a hangsúly.

A vertikális kollektivizmusnál a csoport szolgálata az elsődleges szempont, és mindent a társadalmi érdekek határoznak meg, így az egyéni érdekek még inkább háttérbe szorulnak.“

Hát ez nagyon találó.

Lényegében oda jutottam, amire a kezdetekben is számítottam ..

Hogy Jehova Tanúi szervezete egy kollektivista mozgalom....

Ami magában még nem lenne baj....de figyelembe véve azokat az alapokat melyeket  Krisztus életével és halálával lefektetett, hát ez már több mint aggasztó.

De először is miért beszélhetünk kollektivizmusról a Tanúkkal kapcsolatban ?

1.- Ugyanis a szervezet  nem hagy semilyen lehetőséget sem egy személy Istennel való személyes kapcsolatának...Egy egyén Istennel való pozitív vagy negatív kapcsolatát a szervezet határozza meg, Isten helyett. Attól függően ki miként viszonyul az általuk lefektetett szabályokhoz előírásokhoz, törvényekhez..stb...

2.-Nem hagy semilyen lehetőséget sem egy személy Isten irányába megnyilvánuló lelkiismeretének...Vagyis a szervezet által felállított követelmények, szabályok, törvények határozzák meg, hogy kinek milyen legyen a lelkiismerete úgymond „ Isten irányába“. De ezeket a követelményeket a szervezet állította fel, így a lelkiismeret lényegében nem Isten,  hanem a szervezet irányába müködik, ami álltal ki van iktatva egy személy lelkiismeretének helyes működése Teremtője irányába. Más szóval, a társulat Isten és az egyén lelkiismerete közé ékelődött

3.- Mindebből kifolyólag nem is Istenre bízzák az egyén megítélését, itéletét sem. Vagyis ők döntik el az általuk lefektetett szabályok, előírások, és törvények alapján, hogy szerintük Isten kinek bocsájt meg és kinek nem.

4.-Krisztus váltságáldozata csakis kollektívan vehető igénybe. Mert ki az ki hasznára fordíthatja Krisztus váltságáldozatát az Őrtorony társulat tanítása szerint?  Csakis az, ki hűséges tagja a szervezetnek...ki benn van a „ bárkában“ ugye.. Csakis ők részesülnek megmentésben.... Így a szervezet cselekedeteivel tagadja azt a valóságot, hogy Krisztus minden egyes emberért, minden egyes személyért külön külön személyesen feláldozta életét...Vagyis csak kollektívan lehet igénybe venni szerintük Krisztus váltságáldozatát..Személyesen, a szervezettől függetlenül erre nincs lehetőség... Így lényegében Krisztus helyett ők állnak Isten és az egyén között...

S miért baj mindez ?

Mert mindezt tudatosan teszik,  nem azon nemes cél érdekében melyet hirdetnek:  mint az igaz Isten szolgálata, az Isten királyságnak az érdekében végzett tiszta szívű szolgálat, hanem a szó negatív értelmével öszhangban, csakis önző célok érdekében.../lásd a fenti meghatározást/..

Ez az emberi oldala, baja a kollektivizmusuknak.

Ugyanakkor ha Isten és  Krisztus szemszögéből tekintünk minderre, akkor ki kell hogy jelentsük, mindez tagadása azon alapoknak, melyeket Krisztus életével, tanításával és halálával fektetett le...

Mondhatjuk-e  azt egy kicsit megnagyítva a dolgokat, hogy mindez  „tagadása“ Krisztusnak ?

Hogy Krisztustalanság ?

Izráel nemzete a törvényével teljes mértékben kollektivista volt.... kizárva még az eshetőségét is a személyes vagy individuális lehetőségeknek. Ott volt a főpap, a papi osztály így a Törvény állt Isten és az izraeliták között..

De  Krisztus a kereszténységet teljesen más alapokra helyezte....személyes, ha úgy tetszik individuális alapokra...ami ugyanakkor  nem zárja ki az együttműködést egy kollektív csoporttal, sőt azt gyümölcsözővé és kívánatossá teszi...

És itt követi el a hibát az Őrtorony szervezet, mert  hasonlóan az izareliták ókori elrendezéséhez, most már a Vezető Testület,  a törvényeik, előírásaik és követelményeik ékelődtek  Isten és az egyén közé..

Talán csak annyi a különbség /egy kis túlzással /, hogy nem kell füstölögtetni és véres áldozatokat bemutatni.

Akkor miben is különbözik Izráel nemzete és Jehova Tanúi szervezete ?

Miben is különbözhet az egyik kollektivista mozgalom a másiktól...