Akkor folytassuk.................

A vér, az élet, a törvény és a szeretet..../folytatás/.....

Forrás: http://www.straznavez.cz/Freedom_Czech/Freedom_Ch09.htm

„TARTÓZKODJATOK  A VÉRTŐL „

A Cselekedetek könyvének 15. fejezetében olvashatóak azok a gondolatok,melyeket az apostolok és a jeruzsálemi vének fogalmaztak meg és küldtek el a gyülekezeteknek. A szóbanforgó szöveg összefüggésben használja a bálványimádást, a vért,  a paráznaságot, és  a fúlvaholt állatokkal kapcsolatosan  a „tartózkodjatok“ kifejezést.

Ez a görög kifejezés ( apékthomai),  melyet az írók választottak egy alapvető jelentéssel bír, vagyis: “tartózkodni – távol tartania magát az embernek valamitől“

Az Őrtorony kiadványok azonban arra mutatnak rá, hogy a vér tekintetében ezen szónak, mindent magában foglaló alkalmazása van. Az  Örökké élhetsz  paradicsomban a földön  c. kiadvány a 216. oldalon/angol/ ezt írja: „Tartózkodni a vértől azt jelenti, hogy azt egyáltalán nem fogadjuk be testünkbe.“  Hasonlóan olvashatuk az Őrtorony 1988 Május 1 - számában /angol/: „Jézus nyomdokaiban járni abban az időben azt jelentette, hogy nem fogadnak be vért a testükbe se szájon keresztül, se másként“

Rendelkezik  azonban ez az említett  szó tényleg  valamiféle abszolút jelentéssel, mint ahogy azt a  kiadványok állítják ?

Vagy ettől eltérően  relatív jelentéssel bír,  mely konkrét,  behatárolt területre vonatkozik ?

Ahogy az 1 Timóteus 4:3 - ból nyilvánvalóvá válik, az adott meghatározás nemcsak abszolút,  mindent magába ölelő fogalomban értendő /vagyis nagy általánosságban/, de rendelkezik teljesen specifikus konkrét meghatározásban is.

Pál apostol itt arra figyelmeztet( 1 Tim. 4:3), hogy némely csak névleges keresztények a gyülekezetekbe olyan tanításokat hoznak be,  mint pl.: „ ... akik ellenzik a házasságot és bizonyos ételek élvezését, amelyeket Isten azért teremtett, hogy a hívők és akik megismerték az igazságot, hálaadással részesedjenek belőlük.“

Pál nem arra utal, hogy a hamis tanítók másoknak a minden ételtől való tartózkodást irnák elő melyet Isten teremtett, nem.  Ez ugyanis  teljes,  abszolút böjtöt jelentene, melynek az eredménye halálhoz vezetne. Az apostol nyilvánvalóan arra gondolt, hogy  ezek a tanítók specifikus ételeket  tiltanak, a legvalószínűbb hogy azokat, melyeket a mózesi törvény is tiltott.

Figyeljük meg, hogy Péter apostol miként használja a „tartózkodjatok“  kifejezést,  az 1 Péter 2:11 - ben... „ Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok meg magatokat a testi kívánságoktól, amelyek a lélek ellen vitézkednek ! “

Ha a tanácsát a szó abszolút értelmében szeretnénk alkalmazni, akkor semilyen testi kívánságot se elégíthetnénk ki. Mindezt minden bizonnyal Péter nem akarta tőlünk. Mindnyájunknak vannak testi kívánságai,  mint pl. enni, lélegezni, aludni, pihenni és sok egyéb, melyek teljesen  rendben is vannak.

Hogy megértsük azt, mely testi kívánságoktól kellene tartózkodnunk, szükséges, hogy Péter szavainak a szövegösszefüggéseiről tájékozódjunk. Csak ezekután leszünk képesek megérteni, hogy nem minden testi kávánságról beszél Péter, inkább azokról,  melyek károsak,  melyek bűnösek,  melyek tényleg megosztottságot idéznek elő a lélekben.

Éppen ezért meg kell kérdeznünk, milyen szövegösszefüggésben használta Jakab és a többi résztvevője a szóbanforgó  jeruzsálemi összejövetelnek a „ tartózkodjatok a vértől“  kifejezést ?

A konkrét kérdés melyet ez az összejövetel vitatott, az az volt,  hogy némely zsidóból lett keresztény elvárta  a pogányokból lett keresztényektől, hogy nem csak hogy körülmetélkedjenek, de hogy betartsák a mózesi törvényt is.

Péter apostol pontosan ezen követelményhez, vagyis  a mózesi törvény betartásához szólt hozzá, s úgy határozta azt meg, mint ami egy „iga“.

Péter után Jakab szólalt fel az összegyűltek előtt, s felsorolta azokat a dolgokat, melyektől a pogányoknak tartózkodniuk kellene : „  hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértől..“

Majd hozzáfűzte:“ Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a hirdetői, hiszen a zsinagógákban minden szombaton olvassák.“

Mikor tehát Jakab megfogalmazta ajánlását, nyilvánvalóan  figyelembe vette, mit is hallottak az emberek a zsinagógákban, mikor is „Mózest“ olvasták fel nekik. Tudta, hogy a múlt időszakában léteztek pogányok, “ a nemzetekből valók “, kik a zsidók mellett éltek...

S hogy milyen követelményeket támasztott irányukba a mózesi törvény  ?

Nem  követelte meg a körülmetélkedést tőlük, de tartózkodniuk kelett olyan cselekedetktől, melyek Mózes 3.-dik könyvének 17. és 18. fejezeteiben vannak felsorolva.

A megtiltott szokásokhoz tartoztak, melyektől mind az izrarelitáknak mind az idegen letelepedőknek tartózkodniuk kellett,  a bálbányimádó áldozatok, (3.Mózes 17:10-16), a vér fogyasztása, beleértve a nem kivéreztetett - fúlvaholt állatok fogyasztását, ( 3 Mózes 17:10-16),  az erkölcstelen viselkedéstől való tartózkodás / beleértve a homosexualitást  és a vérfertözést is/ ( 3 mózes 18:6-26)

A jeruzsálemi összejövetel idejében, Izrael már pogány fennhatóság alá tartozott, és igen sok zsidó hazája határain kívül lakott, a környező nemzetek között. /Ezeket a zsidókat „diaspora“ nak nevezték, ami azt jelenti: szétszóródottak./

De Jakab tudta, hogy sok római városban az élet a zsidó közösségekben hasonló volt a régi időkéhez, így teljesen általános volt, hogy pogányok is látogassák a zsinagógákat  és érintkezzenek a zsidókkal.

Az első keresztények, voltak azok zsidókból vagy éppen a pogányokból lett keresztények, szokásuknak tartották, hogy a zsinagógák összejöveteleire eljárjanak. És  bizonyosággal tudjuk azt is, hogy ilyen helyen ment végbe  Pál apostol prédikáló munkájának nagy része is.

Jakab utalása a mózesi törvényre az egyes városok  zsinagógáiban  igen jó alapot nyújt számunkra azon véleményhez, hogy mikor is az előző versekben felsorol bizonyos dolgokat, melyektől óvakodni kell, minden bizonnyal a mózesi törvény tilalmaira gondol, melyek egyaránt érintették a pogányokat is, kik  a régmúlt időkben a zsidókkal lakoztak.

Ahogy megfigyelhettük Jakab nemcsak hogy felsorolja beszédében ugyanazokat a dolgokat, melyeket megtalálunk Mózes 3. könyvében, de még a sorrendet is betartja, melyekben Mózesnél  megfogalmazódnak :...bálványimádás, vér, hús a fúlvaholt /nem kivéreztetett/ állatok,  sexuális erkölcstelenség. Ezek voltak azok a dolgok, melyektől a pogányokból lett keresztényeknek Jakab tanácsaival öszhangban tartózkodiuk kellett.

A nyivánvaló oka az ő ajánlásának pedig egy igen általános szituáció volt,  melynek folyamán a keresztény összejöveteleken találkoztak mind a pogányokból mind a zsidókból lett keresztények.

Jakab azon igyekezett,  hogy az eredetileg kölönböző háttérrel rendelkező gyülekezet megőrizze az imádatban való egységét. Ezért, mikor a pogányokból lett keresztényeket arra szólítja fel, hogy „tartózkodjanak a vértől“, nem egy univerzális törvényt alkotott,  vagy éppen adott ki,  de egy teljesen specifikus helyzet kontextusában gondolkodik. Vagyis  azt szeretné, hogy a pogányokból lett keresztények, haggyák abba a vér evését, mivel ilyesmi a zsidók számára útálatos.

És ha valaki ezeken az alapokon kívül  netán még több jelentést szeretne adni  a szóbanforgó  jeruzsálemi határozatnak, s így valamilyen „szent“ státust adni a vérnek, akkor az egész helyzetet kiragadja a bibliai és történelmi kontextusából, s olyan jelentéssel ruházza fel, mely  igazából  nem lelhető fel benne.

Szintén figyelemreméltó, hogy Jakab a felsorolásába nem vonta be se a gyilkosságot,  se  a lopást.

Mivel ezen dolgok általános tudatában voltak mind a zsidók mind a pogányok, úgy értelmezve azokat,  mint amik elvetendőek.

De a zsidóktól eltérően a pogányok elfogadták a bálványimádást, fogyasztottak vért, és  húst is, mely nem volt kivéreztetve, s nem itélték el az erkölcstelenséget sem.

Ez a jeruzsálemi ajánlás tehát olyan területekre vonatkozott, melyeken a pogány szokások leginkább megbotránoztathatták a zsidókat, és szakadásokhoz vezethettek volna.

Mivel a mózesi törvény a béke megőrzése érdekében a jövevények és a zsidók között nem követelte meg a körülmetélkedést, úgy Jakab sem fogalmazta meg követelményeiben.

A levelet, melyet Jakab szavai alapján fogalmaztak meg s küldtek el, kimondottan a pogányokból lett keresztényeknek szánták, a nemzetekből valóknak, kik Antiókiában, Szíriában és Cilíciában laktak, északra Izráeltől.
S  a levél küldetése az volt, hogy reagáljon egy konkrét problémára, vagyis arra, hogy a hívők egy bizonyos csoportja /zsidók/, a pogányokból lett keresztényeket megpróbálta rászedni a mózesi törvény betartására. S ahogy megfigyelhettük, így a levélírók  olyan területeket vettek figyelembe, melyek leginkább okozhattak volna nézeteltéréseket a zsídókból és a pogányokból lett keresztények között.

A későbbiekben még nyilvánvalóbban látni fogjuk,  hogy ezen levél tartalmában semmi sem bizonyítja azt, hogy ennek egy „új törvénnyé“  kellett volna válnia, melyben ezen négy megtiltott dolognak valamiféle “Quadrilog“ - ot kellett volna alkotnia, felváltva a „Dekalog“ -ot,  vagyis a mózesi törvény eredeti tízparancsolatát.

Nem, ugyanis egy konkrét  tanács hangzott el, egy konkrét történelmi szituációban.

Némelyekkel való kivételezés..

A vezető testület tagjának szemszögéből nézve, sokszor az az érzésem volt, hogy a tantételek alkalmazásánál bizonyos fokú diszkrimináció figyelhető meg, s hogy így kivételezve van bizonyos szakértelmet igénylő munkákat végzőkkel.

Pl, a tanároknak meg volt engedve, hogy tanítsák az evolúciót. Így csakis és kizárólag az „objektivitás szemszögét„ figyelembe véve tehettek,  s ha lehetséges volt,  előre meg kellett magyarázniuk, hogy nekik más a világnézetük.

Miként láttam, a jogászok  pl. részt vehettek  a szavazati központokban végzett munkákban.

De a legérdekesebb az volt, hogy az orvosok nemcsak hogy tagjai lehetnek bizonyos egészségügyi szervezeteknek, melyek olyan eljárásokat hagynak jóvá mint pl. a transzfúzió, de meg is engedik nekik, hogy ők maguk is végezhessenek transzfúziót olyan páciens esetében, ki nem Tanú, s ki ezt igénybe szeretné venni.

Ezt azzal magyarázták, hogy a mózesi törvény megengedte az izraelitáknak, hogy eladhassák a nem kivéreztetett állatok húsát az idegeneknek ( 5 Mózes 14:21). Ezen állatok vére azonban még mindig a testükben/húsúkban/ volt, tehát nem „távolították “  azt el a testből,  és nem is „tárolták“, ellentétben  azon eljárástól, mely a transzfúziót megelőzi, s melyet  a szervezet elitél min olyat, ami megvetése az isteni törvénynek.

Semilyen kategorikus felhivás a „vér szentsége iránti tisztelet megőrzésére“, semilyen figyelmeztetés arra vonatkozóan, hogy a vérrel való visszaélés vérbűnt hordoz magában. És semilyen érvek, melyek elitélik a vér tárolását mint az Isten törvényével való megvetés egyik formályát. Tehát semmi sem érvényes ha egy sebészről van szó, ki ugyanakkor Jehova Tanúja.

Őszintén megvallva, még akkor is, ha senkit sem szeretnék megbántani, ha így újra átszeretném  magam rágni azon a számtalan határozaton, rendeleten, előíráson, formalisztikus boncoláson, melyről Jehova Tanúinak ez a fejezete szól, nem marad számomra más hátra, mint hogy kifejezzem, ha az ember a mindennapjaiban ezen szellem alapján gondolkodna és cselekedne  melyben mindez megfogalmazódodott,  a körülötte lévők valószinűleg azt gondolhatnák, hogy megőrült.


Miért fogadják el az emberek ?

Pál apostol beszélt arról, hogy az idejében a keresztények közül is némelyek a törvény  alatt szerettek volna maradni (Galáta 4:21).

S ez  mit sem változott napjainkig.

Pál idejében némely zsidókból lett  keresztény  igyekezett előtérbe helyezni a körülmetélkedést s annak betartását, ezáltal  a mózesi törvényt is.

Mamár senki sem követeli meg, hogy a keresztények alávessék magukat a mózesi törvénynek. De azáltal, hogy bizonyos személyek támogatják a kereszténységhez való formalisztikus hozzáállást, számtalan törvényes határozatot hoznak létre, vagyis szabályok rendszerét. Ezáltal a szabályok rabszolgaságát hozzák létre karöltve a tradicionális eljárásokkal, melyek így az ember Istennel való  kapcsolatát meghatározzák és irányítják.

De miért vetik alá magukat az emberek ilyen nyomásnak ?

Mi okozza, hogy feladják értékes szabadságukat, feladják a saját lelkiismeretük szerinti cselekvés lehetőségét, s ezt még életük legintimebb szférájában is?

Mi okozza, hogy hajlandóak alávetni magukat tökéletlen emberek véleményének s utasításainak, mikor is ezzel kockára teszik munkahelyüket, szabadságukat, házasságukat, s végül életüket, legyen az a saját,  vagy éppen a leginkább szeretetett személy életet ?

Sok tényező játszik mindebben közre.

A család, vagy a környezet igen erős nyomással lehet az egyénre, és ha mindennek alárendeli magát, akkor az azt is jelenti, hogy ezáltal elkerüli a nézeteltéréseket, konfliktusokat.

Némelyeknél ez lehet egy totális, szinte bénító félelem attól, hogyha a szervezeti „bárkán“ kívül találja magát, Isten által elvetett,  így pusztulásra kárhoztatott lesz.

De az egyik ok mindennél lényegesebb, és a legtöbbször az egész probléma gyökere is.

A legtöbb ember szeret fekete-fehér világban élni, melyben mások döntenek helyette, mások döntenek arról, hogy  mi az ami számára helyes vagy helytelen. Vagyis a saját lelkiismerete alapján meghozott döntés bonyolult lehet számára, sőt néha még fájdalmas is.

Ezért sokan nem is  igyekszenek, inkább azt részesítik előnyben, hogy valaki más mondja meg nekik, mi az amit tenniük kell. Lényegében, hogy valaki más legyen az "ő" lelkiismeretük.

Ez a gondolatbeli hozzáállás tette lehetővé, hogy Jézus olyan rendszerbe szülessen, melyben a rabbik domináltak tradiciánális döntéseikkel. Ahelyett, hogy az emberek Isten szavára és saját lelkiismeretükre való teintettel döntöttek volna, ez volt az általános: “kérdezzd meg a rabbit !“

És  Jehova Tanúi között vitathatatlanul ez áll fenn: “ kérdezd meg, mit mond erre a szervezet“ vagy még egyszerűbben: „kérdezd meg Brooklynt“

Egy további ok minderre a rafináció, mely igen nehezen fedezhető fel abban, ahogy ezeket a jogi  elemzéseket és értelmezéseket tovább adják  alkalmazásra.

A vallási  buzgósággal oly nagy nyomatékot adnak a törvényeknek és a vallási formalizmusnak, ugyanakkor még spekulatív és alattomos szofisztikai részletekkel töltik meg azokat, olyan érveléssel mely ugyan  hamis, de azt a látszatot kelti mintha megbízható, sőt mintha szellemtől teljes inspiráció lenne.

Sokszor igen komoly erőfeszítést kell kifejteni, hogy az ember felismerje milyen hamisságról is van szó.

De az emberek igen gyakran nem hajlandóak megtenni ezt az erőfeszítést..

Gondolkodjunk  most el a rabbinikus közeg két példájáról. “A törvény tanítói“,  azon igyekeztek, hogy a legrészletesebben megmagyarázzák 2. Mózes 16:29 - et : „Lássátok meg! az Úr adta néktek a szombatot; azért ád ő néktek hatodnapon két napra való kenyeret. Maradjatok veszteg, kiki a maga helyén; senki se menjen ki az ő helyéből a hetedik napon.“

Arról döntöttek, hogy sabbat napján a város vagy falu szélétől csak bizonyos távolságot tehet meg az ember /valamivel kevesebb mint 915 métert/. Ezt a távolságot úgy hívták, mint a“ sabbatnapi út“. Ennek ellenére létezett lehetőség arra, hogy  sokkal nagyobb távolságot is megtehessenek szombat napján az adott  településtől, s mely lehetőségre a rabbik is áldásukat adták.

Miről is volt szó ?

Az ember lényegében egy nappal  sabbat előtt létesíthetett másik lakhelyet is, bárhol eredeti  házától, de  nem távolabb 915 méternél, hol előzőleg készletet hagyott magának ami legalább két étkezésre elegendő elemózsiát tartalmazott. Ez lehetővé tette  számára, hogy sabbat napján először második lakhelyéhez utazzon, s onnan további 915 métert utazhasson oda,  ahová azt szükségesnek tartotta.

Hasonlóan állították fel  a Jeremmiás 17:22 - ben lefektetetteket : „Házaitokból se vigyetek ki terhet szombat-napon, és semmi munkát ne végezzetek, hanem szenteljétek meg a szombat-napot, úgy amint atyáitoknak megparancsoltam!“

„ A törvény tanítói „ úgy határoztak, hogy semmi sincs azellen, hogy a tárgyakat e ház egyik részéből a  másik részébe helyezzék át, s ez még akkor sem volt számukra probléma, ha a házat egy családnál többen lakták.

Ezért úgy határoztak, hogy kik egy központi hely körüli házakban laknak, pl egy közös udvar körül, akkor az érintett házak egész csoportjának általános szabályokat hozhatnak a belépésre vonatkozóan. Ezt  úgy tehették meg, hogy az udvarra való belépésnél egy ajtónyílást /ajtótokot/ állítanak fel, s fönt áthidalják - összekötik őket egy gerendával. Ettől a pillanattól kezdve úgy lehetett tekinteni minden egyes így „összekötött“ házra, mint ami „egy lakhatási épület“, és semmi sem állt már annak útjában, hogy a tárgyakat az adott „lakhely“ egyik pontjából a másikba vigyék sabbaton úgy, hogy a törvényt  megsértenék.

Hasonlítsuk most össze ezen gondolkodásmódot s annak  jogi útvesztőit azon móddal, melyet az Őrtorony használ, mikor is gyakrolatba ülteti át utasításait,  melyek az orovosi praxis bizonyos vonatkozásait érintik.

 Az olvasók kérdései 1989 március 1- i száma /angol/,  azt a módszert taglalta, mikor is a páciensnek az operáció előtt leveszik vérének egy mennyiségét, majd azt tárolják, s  mikor a beavatkozásra sor kerül, visszajuttatják azt  a  véráramába. A határozat erre az eljárásra kategorikus: Jehova Tanúi ezt a módszert nem fogadják el !

Miért ?

5 . Mózes  12:24 - et említik  meg,  mely  alapján  egy megölt állatnak a vérét a földre kellett kiengedni. Közelebbi magyarázat nélkül  ezt a szöveget úgy értelmezik, mint analógiáját a fentiekben vázolt orvosi beavatkozásnak, mikor is élő ember saját  véréből „tárolnak“ egy bizonyos mennyiséget későbbi orvosi beavatkozásra.

A cikk ezekután egy másik módszer taglalását folytatja, mikor is a páciens vére az operáció során oxigéndúsítás miatt egy testen kívüli „vérkeringésbe“  van vezetve.  Vagy mikor is hemodialízis kapcsán /művese/,  gépet használnak,  mely a  vért szűri-tisztítja, majd  visszavezetik  a páciens testébe. Az olvasók a cikkben megtudják, hogy az első és tiltott módszerrel ellentétben az utóbbi módszer-módszerek elfogadhatóak egy keresztény számára.

Hogy miért ?

Mivel egy keresztény ezen módszerre úgy tekinthet, mint ami a “ vérkeringésének a meghosszabítása, hogy így a vér áthaladhasson egy műszerven „ ..Vagyis hogy a vér ezen zárt rendszerben - keringésben továbbra is a test része, és ezért ezt nem szükséges „kiönteni“.

De miben különbözik ez a művileg „meghosszabított“ vérkeringés a rabbik formalisztikus jogi rendszerétől mely lehetővé tette a sabbatnapi út  „meghosszabítását“, s ezt   azáltal, hogy  egy új „lakhelyet“ hoztak meguknak létre ?

Vagy miként különbözik ez a régmúlt legalizmusától, mely alapján két  formálisan felállított ajtófélfa  melyeket egy gerendával hidaltak át, egy több házból álló „ zárt kört alkotott“ ... vagyis „ egy“ lahkelyet ...?

Miként különbözik mindez tehát  attól,  hogy a vérre formálisan úgy tekintenek az említett módszerek folyamán, mint egy zárt keringési rendszer részére, s így akkor minden rendben van ?

Nyilvánvaló, hogy ez ugyanaz a fajtája a ravasz gondolkodásnak,  jogilag formalisztikus használata  bizonyos részleteknek, melyek a múlt / rabbik/ idejében kapóra jöttek, s így kapóra jönnek napjainkban is.

Szívükben lehet hogy a Tanúk érzik,  a vér tárolásának módszere nincs jobban a Biblia ellen, mint mikor is testen kívüli vérgeringést vesznek igénybe  a vér kezelésének érdekében...De senki sem engedi meg nekik, hogy saját lelkiismeretükre hagyatkozva hozzák meg döntésüket.

Élet foroghat kockán, de a formalisztikus gondolkodásmód,  és az Őrtorony  magyarázata  kötelez,  mivel egy „fontos teokratikus törvénygyűjteményről“ van szó.

És ha valaki erre nem  hallgat, akkor kockázatja, hogy kiközösítik... /Bocsánat  most úgy mondják elkülönült, de lényegében kiközösítik...Ez is egy farizeusi megközelítés..  de  erről majd máskor..).

Folytatás:  Következik.....