Mikor még Tanúk voltunk, miként oktatott bennünket a „ Hű és bölcs“, hogy reagáljunk mikor a „császárral“, vagy olyan helyzettel kerülünk szembe, hol „Bibliai“ szempontból elutasítólag kell döntenünk...?
Pl. a fegyveres erőkben való szolgálat...vérkérdés/orvosi és táplálkozási vonatkozásban egyaránt/.....politikai szerepvállalás...ünnepek-ünnepnapok.....megemlékezések...Szinte a végtelenségig lehetne folytatni........Az öltözködéssel, testékszerekkel, hajviselettel, férfiak arcszőrzetével..... tényleg a végtelenségig lehetne folytatni.
Nos miként tanított bennünket a „Hű és bölcs“, miként válaszoljunk ?
Nos nehogy már azt mondjuk, azért mert én Jehova Tanúja vagyok... nem ezt nem szabad..
Szépen ezt kellett mondani: A Biblia alapján kiiskolázott lelkiismeretem nem engedi az ebben való részvételt, ennek elfogadását, vagy ennek támogatását..stb.
S utána jöhetett esetleg a Bibliai magyarázat.....
De így visszatekintetve mit gondolunk ezen a „Biblia“ alapján kiiskolázott „lelkismereti“ döntéseinkről?
Tényleg a lelkiismeretünk diktálta ezeket a döntéseket ?
Tényleg a Biblia alapján kiiskolázott lelkiismeretünk irányított ?
Vagy csak vakon követtük a „Hű és bölcs“ tanácsait, ki szó szerint megmondta mit fogadhat el és mit nem a „Biblia“ alapján ily módon kiiskolázott lelkiismeretünk ?
Az igazságtól sajnos pontosan a legtávolabb ez áll, hogy ez a saját lelkiismeretünk döntése lett volna, mégha akkor ezt is hittük..
Mesteri módon felálítottak egy tilalmat, alátámasztva pár bibliaverssel, s így azt mondták ezek alapján a „ lelkiismeretünk“ ezt nem engedheti meg...
De mikor elszakadtunk a „Hű és bölcs“ befolyásától, rájöttünk, hogy a lelkismeretem egyáltalán nem tiltakozik az addig tűzzel vízzel írtott, a „keresztény“ lelkiismeretünknek ellentmondó bizonyos tevékenységek irányába....Rájöttünk hogy még a Bibliának sem mond ellent, így nem is csoda, hogy a lelkiismeretünk mellyel Isten ruházott fel, egyáltalán nem lázadt ezen szokás, viselkedésmód, vagy szerepvállalás ellen...Maximum csak a megmaradt Tanús beidegződések okoztak kétségekek.
De van a lelkiismereti kérdésnek egy másik oldala is, mely minimum ugyanilyen lényeges, ha még nem lényegesebb.
Ugye a „Hű és bölcs“ az Őrtorony társulat kiadványain keresztül számtalanszor azt hangoztatja, hogy a Tanúk lekiismereti kérdésnek tartanak bizonyos dolgokat / melyeket elutasítanak/, így a Biblia alapján kiiskolázott lelkiismeretük az ami irányítja őket, s megmondja mit tegyenek vagy éppen mit ne.
Vagyis a lelkiismeretük az ami irányítja őket...
Még extrémebb, hogy az Őrtorony társulat azt mondja, a Tanúk lelkiismeretére bízza azt a bizonyos dolgot.
Döntse el a személy lelkiismerete, elfogadható-e az számára vagy sem, felvállalható-e vagy sem...
Az utóbbi időben ezt eljátszották több minden vonatkozásában...
Úgymond az illető „lelkismeretére“ bízták...
Legalábbis a külvilág felé ezt így prezentálják...../befelé már más a helyzet/.
De álljunk csak meg egy pillanatra !
Mi is az a lelkiismereti kérdés ?
Vagy még pontosabban, milyen is az, vagy milyennek kellene annak lennie, ha egy társulat, vagy felekezet,vagy bárminemű hasonló intézmény a tagjai lelkiismeretére bíz valamit ?
Nos a logika azt diktálja, hogyha lelkiismereti alapokra helyeztek valamit, vagyis ha azt mondják: az illető lelkiismerete az ami döntő, akkor a közösségnek nem szabadna szankcionálnia vagy éppen megjelölnie azt a személyt, ki „tényleges“ lelkiismeretére hagyatkozva elfogad vagy elutasít valamit, részt vesz vagy éppen elutasítja a részvételt valamiben. Vagyis nem szabadna a lelkiismeretére hagyatkozót sem pozitívan sem negatívan illetnie a közösségnek döntése következményeként.
De mit csinál az Őrtorony Társulat a „Hűs és bölcs“ rabszolga vezetésével ?
Azt mondja, ez a személy lelkiismeretére van bízva, ő az ki dönt...
Ám ha netán a személy úgy dönt, hogy például elfogadja a vértranszfúziót, vagy éppen a „tiltott“ alkotóelemek valamelyikét, akkor a társulat ezt úgy kezeli mint az egyén lelkiismertének a döntését, s így ezt respektálja ?
Na ne legyünk ennyire naívak, nagyon jól tudjuk, hogy ilyen helyzetben azonnal retorziókra kerül sor...
Officiálisan az ilyen személy / ha nem tanusít megbánást/ „elkülönül“ de „de facto“ kiközösítik !
Vagyis, hogy lehet bármi is lelkiismereti kérdés a Tanúknál, ha a legtöbb ilyen döntést, ami összeegyeztethetetlen a Társulat és így az egyén “lelkiismeretével“, retorzió követi, s ezt a legrosszabb formályában...Bírói bizottság, nyilvános feddés, korlátozások, kiközösítés....
Így van ez a fentebb megemlítet témákkal kapcsolatban is, nemcsak a vérrel...
Akkor hogy lehet bármi is lelkiismereti kérdés, miként alapozhat a lelkiismeretre a Társulat, ha annak semmi köze sincs az adott személy lelkiismeretéhez ?
Inkább és csakis az Őrtorony Társulat által lefektetett számtalan szabályhoz, követelményhez van köze, mely a „lelkiismeret“ köntösébe bújtatva jobban eladható és elfogadtatható.
Olyan cselekedet vagy éppen gondolkodásmód tehát ami bárminemű, még a legkisebb retorziót , megkülönböztetést vagy megjelelölést eredményez , egyszerűen szólva nem lelkismereti...
Ez tagadása magának a lelkiismeretnek, a lelkiismeret szabadságának, és tagadása azon személy akaratának és szándékának, ki ezzel a tulajdonsággal felruházta az emberiséget..
Éppen ezért felvetődik egy további kérdés is ami eléggé felháborító sőt megbotránkoztató lehet némelyek számára, de azt hiszem nagyon közel jár az igazsághoz...
Van-e Jehova Tanúinak egyáltalán saját - személyes lelkiismeretük ?
Igen van-e saját lelkiismeretük mely őket igazából, Isten eredeti szándékával öszhangban irányítja ?
Az Őrtorony Társulat fokozatosan és észrevétlenül átveszi egy Tanú személyes lelkiismerete feletti uralmat, átalakítva azt a Társulat, a „ Hű és bölcs“ lelkiismeretévé..
Vagyis azt amit a Tásulat elfogad, azt egy Tanú „lelkiismerete“ is..
S azt amit a Társulat elutasít, azt egy Tanú „lelkiismerete“ is.
Ebből kifolyólag már egyáltalán nem beszélhetünk személyes lelkiismeretről..
Csakis közösségi, vagyis az Őrtorony Társulat lelkiismeretéről beszélhetünk, mely ezekután egy Tanú életét irányítja..
Sajnálom ha megbotránkozik most valaki, de ez van.....ez az igazság...
Ugyanakkor nem állítom, hogy nincsenek egyének, kik ennek elenére képesek megőrizni lelkiismeretüket vagy annak legalább egy részét.....
De én általánosságban írtam, a valóságot.
Hogy Jehova Tanúi szervezetében nincs lelkiismereti kérdés.....
Mégis mennyit beszélnek róla......
Mégis mennyit beszélnek a szeretetről....
Vagyis minél többet beszélnek valamiről, annál többen hiszik el....mégha az ellenkezője is igaz...
Nevezhetjük ezt propagandának, pszichológiai „hadviselésnek“ ...azt hiszem mindez találó.
Jehova Tanúi szervezetében nincs lelkiismereti kérdés, nincs személyes lelkiismeret, nem létezik !
U.i. És ha esetleg a társulat néha el is feledkezne „lelkiismeretünk“ folyamatos iskolázásáról, mindig akad egy „jószívű“ „segíteni akaró“ lelkismeretünk felett éberen őrködő, „szellemileg érett“ tetvér vagy testvérnő, ki megmondja nekünk, mi is az amit lelkiismeretünk megengedhet, s mi az amit nem :)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Atyek 2017.06.23. 21:24:57
Csakegyember · http://jehovatanuikozepeskeleteuropaban.blog.hu/ 2017.06.24. 18:16:20
keresemazutam 2017.06.26. 10:45:28
Az, ahogy a "társulat lelkiismeretével" szinkronban, oda-vissza mozog a tagság lelkiismerete, Jól mutatja a személyesség hiányát!
Ugyanez igaz a hittételek felöli személyes meggyőződésre is!
Egy valódi meggyőződés létezik: A vezető testület isteni kinevezése! Nem piszkálódásból írom, tényleg így látom!
Csakegyember · http://jehovatanuikozepeskeleteuropaban.blog.hu/ 2017.06.26. 17:05:08
t.csilla · http://blogjt.blog.hu/ 2017.06.26. 23:16:19
Igen, próbálja csak meg valaki, hogy valóban a lelkiismeretére hallgasson egy ún. "lelkiismereti kérdésben". ....
Na meg azt is mondták, hogy azt se mondjuk, hogy 'nem engedi a vallásom', mert ezzel is csak lejártjuk a Tanúkat.....hanem vállaljunk mindent magunkra.
Egyébként, ha már így adódott a dolog, a legjobbnak azt tartom, hogy az ember felelősséget vállal a "döntéséért" még akkor is, ha manipulálva volt és valóságban nem is volt döntési lehetősége (mert 1 közül választhatott, és azt sem mondhatta, hogy nem...).
Csakegyember · http://jehovatanuikozepeskeleteuropaban.blog.hu/ 2017.06.27. 15:54:06
S fontos lenne erre korrekt választ kapni- de lehetetlen...
Ugyanis függ helyzettől, személytől, eseményektől stb....S itt lép a képbe a "szervezet" ki pilátusként mossa kezeit.....
Vagyis nem tartom jó ötletnek, hogy mindent vállaljunk magunkra, hiszen úgyis mi szívjuk meg a következményeket 1. azért mert Tanúk lettünk 2. meg azért mert elhagytuk a szervezetet...
Ám az egyik oldalon az "önsanyargatást" nem tartom jó ötletnek a másik oldalon pedig a szervezetere való állandó mutogatást, hogy csakis az tehet mindenről..Vagyis nekünk kiegyensúlyozottaknak kell lennünk, annak ellenére, hogy időről időre beleeshetünk egyik vagy másik eshetőségbe..Végére azért rájöttem no .. :)
Zsolt520 (Kovács Zsotza Zsolt) · http://zsotza.blogspot.com 2017.07.09. 11:25:57
A polgári szolgálatot nekem is meg kellett tagadni,-pedig a lelkiismeretem elfogadta volna, de az ex-vezetőim megmondták, hogy ha nem akarom,hogy magányos fekete bárány legyek a karámon kívül, akkor "önként" meg kell tagadnom a polgári szolgálatot is. Amit pár évvel később engedélyeztek "felülről". Sötét, vallási diktatúra van, de az uralkodók nem merik felvállalni a tetteiket, -és természetesen a felelősséget is áttolják "Jehovára", a "Nagy sokaságra", stb..... én egy döglött birkát nem bíznék rájuk, nemhogy embereket.
Csakegyember · http://jehovatanuikozepeskeleteuropaban.blog.hu/ 2017.07.10. 12:03:54