Igen évforduló....

Úgy néz ki a tavasz, az emberi létben komoly szerepet tölt be...

Igen a tavasz,  a megújulás, megújhodás, az életrekelés, feltámadás szimbóluma....

Egyaránt életre kel a flóra és fauna....de az ember sem marad le ebben....

Hiszen oda a zord tél,  a szürke nappalok, s végre lassan érezzük a nap fényét s erejét..  Élvezzük  testünk felvirágzását...

Igen a tavasz az, ami elhozza az egyik legnagyobb  keresztény ünnepet a húsvétot is, melyet Jehova Tanúi emlékünnepként tartanak meg, Krisztus haláláról való  megemlékezésként. Igen,  ők nem a feltámadására helyezik a hangsúlyt, mint a keresztény egyházak többsége...inkább áldozati halálára, mely nélkülönözhetetlen az emberiség  megváltása érdekében.  De most nem ez irányba szeretnék menni....nem azon törni a fejem, most miről is kell megemlékezni, mikor, hányszor egy évben stb.... Számomra, s most elnézést is kérek,.. jelenleg  nem ez a lényeg....én ugyanis megemlékeztem csak úgy magamban mindennemű külsőség s teátrálisság nélkül....csak úgy gondolkodtam, s köszöntem.....

De ismétlem, nem ez irányba szeretnék menni....

Ugyanis ha valaki egy szempillantást vet a blogomra, s arra, hogy mikor tettem ki az első posztomat, akkor láthatja, hogy ez valamikor tavaly áprilisban volt....  Igen azután kezdtem el írni, mikor kiközösítettek.....Most pontosan nem emlékszem a dátumra, hogy  visszamenőleg mikor is volt, de tudom az emlékünnep időszakában. S a bloggal csak akkor kezdtem el foglalkozni, mikor már kiközösítettek. Igaz addig is jelen voltam a fórumokon, de csak nagyon óvatosan. Egy blog vezetését Jehova Tanújaként árulásnak tartottam volna......Igen ilyen saját szabályokat, saját erkölcsöt betartó személy vagyok... Nem vagyok se  áruló, se önmaga megvalósulását kergető egyén. Az amit  teszek, az csak annak a következménye ami velem történt, egyszerűen: ok-okozat...

Tehát egy éve hogy kiközösítettek, egy éve hogy elkezdtem az írást.....

Igaz azóta nem töltöttem be minden célomat, gondoltam többet fogok írni, főleg az utolső időben hanyagoltam ezt...de mentségemre szóljon, nem az a típus vagyok aki mindenáron írni akar....nekem ihletésre van szükségem...

Habár a rengeteg téma ott van belsőmben,..de nem mindegy miként jön ki az az emberből....S nekem impulzusokra van szükségem....szó szerint mint egy írónak.... impulzusra ami motivál....S ezek általában az érzelmeimre gyakorolt hatások, ezek befolyásolnak pozitív vagy negatív irányba az írással kapcsolatban is....

De más dolgokkal is meg kellett az utóbbi időben bírkóznom, s azt hiszem még nincs vége....sajnos....

Ezért ha nem írok, nem azért van, mivel ne lenne miről, /dehogynem/......inkább az említett okok  miatt...

S hogy mikén tekintek a kiközösítésemre egy év távlatából ?

Hát mit is mondjak...Elértem azt a szintet, hogy ne gyűlöljem őket......hogy ne haragudjak rájuk....stb....  Inkább nem folytatom hogy mi mindent már nem érzek velük szemben, ugyanis nagyon mély érzéseket tápláltam velük szemben,  természetesen negatív irányba.....  De mindez még közel sem jelenti, hogy képes vagyok mindenen felülemelkedni, s felülnézetből tekinteni a múltra.....Nem...szerintem az érzéseim olyanok, mintha drogfüggő lettem  volna, vagy gambler,... elég egy impulzus és sajnos nem biztos, hogy tudok magamon uralkodni....Főleg ha bizonyos személyekkel kapcsolatosak ezek, kik továbbra is Isten egyedüli kiválasztott nemzetének a fényében sütkéreznek, s teszik ezt arrogánsan mint Istenhez s Krisztushoz hűséges személyek. Inkább nem is folytatom... Azt is mondhatnám magamról, egy időzített bomba vagyok...ami még több évtized után is képes működésbe lépni ha képzetlen kezekbe kerül... Sajnos ilyen vagyok, nem szépítem a dolgokat....

De az az igazság, hogy különben képes vagyok a racionális gondolkodásra........sőt ha minden ok., akkor tényleg felül tudok emelkedni a történteken....s ebben segítséget jelent az, ha leírom a dolgokat, vagy beszélek róluk....

De hogy is tekintek kiközösítésemre....?

Higgyétek el, annak ellenére, hogy krisztustalan, könyörtelen, irgalmatlan, szeretetlen, az empátia legkisebb mértékét is nélkülöző szervezetnek tartom őket, sőt szó szerint mindezzel vádolom őket,......ennek ellenére hálás vagyok nekik....

Ugyanis ha nincs ez a bánásmód a részükről, az egész szervezet s azok képviselői részéről, talán még mindig ott lézengenék Jehova Tanúi gyülekezetében....Ugyanis nem találtam a megoldást, a kiutat abból a helyzetből melyben voltam.....S ebben a kilátástalan helyzetben írtam meg azt a posztomat is,  melyet Sefatias a blogján közzé is tett.... nálam itt olvashatod:   http://jehovatanuikozepeskeleteuropaban.blog.hu/2015/05/03/merre_tovabb_299

De érdemes az eredeti után is kutatni Sefatiasnál, mivel a kommentek is nagyon figyelemre méltóak... Érdekes, ez a poszt is tavasszal íródott...

Habár ez az eljárás részükröl nagyon könyörtelen volt, de végül ki kell hogy mondjam, hálás vagyok nekik, hogy megmutatták a szervezet valódi mivoltját.

Igen hálásnak kell lennem, hogy íly gyötrődések közepette, de kisegítettek a szervezetből....

Alkalmazták nálam azt az eljárást, melyet Jehova Tanúi nagyon szívesen prezentálnak kiadványaikban, vagyis  ahhoz, hogy valaki teljes gyógyulást szerezzen, szükséges sokszor egy fájdalmas orvosi, műtéti beavatkozás. S látva az eredményt, ki ne vetné ennek alá önmagát vagy szeretett családtagját..... Igaz én az eredményt nem láttam....

De ezen eljáráson elgondolkodva, igazuk is van Jehova Tanúinak... Az esetemben igenis szükség volt ezen halál árnyéki megélésre...szükség volt a gyógyulásom érdekében....

Így visszamenőleg tekintve a dolgokra, már úgy gondolom,  Jehova Tanúi csak eszközök voltak..... És  most talán fucsaságot írok, de eszközök Isten kezében, az én érdekemben......

Akkor miként is van ezzel a fájdalmas „műtéti“ beavatkozással ?

Isten megengedte, hogy újra élhessek....

Akkor lehetek-e ezekután valakire is mérges, érezhetek-e bosszúságot a történtekért ?

Hát merész dolog lenne a megmentőmet azzal vádolni, miért nem óvatosabban, érzékenyebben tette mindezt !

Miattam,  nem tehette másként !

Ezen évforduló kapcsán tehát ki szeretném fejezni hálámat és köszönetemet , s ezt elsősorban a Teremtő Istennek, hogy élek, hogy mindezt túléltem...s ezt komolyan mondom.....

Nem vagyok képmutató, ezért azt nem fogom írni, hogy mindehhez szükségem volt a keresztényi mivolt megélése és tudatosítása érdekében, meg abban hogy jobb emberré válljak,  meg hogy saját s mások hasznára tudjam majd mindezt fordítani,....erre a szintre még nem jutottam el.., s nem is gyötör holmiféle  messiási szindróma.... ugyanakkor túl fájdalmas volt ez a beavatkozás,....túl fájdalmas......

Nem feledkezhetem meg természetesen Jézus  Krisztusról

Jehova Tanúiról sem......

És az  internet hasábjain lévő társaimról, kik  segítettek talpra állnom, megmutatva, hogy nem vagyok egyedül... támogattak,  segítettek, és elnézőek voltak velem szemben....

Egyik  tényező nélkül se lennék ott ahol vagyok,......

Vagyis  csak  így tudtam   szabad emberként,  szabad szellemben  megemlékezni erről az évfordulóról..

Köszönet  hát mindezért.........