Nem tudom mennyire vagytok jártasak a zene ezen műfajában...

Vagyis, hogy ismeritek-e a fent idézett számot, melyet a poszt címének választottam.

De hogy félreértés ne essék, nem az adott műfajt szeretném reklámozni, vagy az előadót..nem ...

Csak nagyon találó miről az szól......számomra kimondottan....

Vagyis, „ Ne hagyj itt, testvér "..........

Ne  döbbenjetek meg, de szeretem a háborús filmeket, főleg a történelmi alapokon nyugvókat....

S hogy miért ?

Többek között a bajtársi összetartásért, melyet ezekben oly sokszor ábrázolnak ...

Mikor egy emberként élnek s halnak.../ tudom morbid ez egy keresztény szájából  - de lehetnek nekem is „ferde“ hajlamaim.. :) /

Igen, mikor a „nem hagyunk hátra  egy embert sem“  alapelv érvényesül.........

Igen, mikor a bajtárs  visszatér sérült társáért életét kockáztatva.....nem hagyva őt sorsára, inkább  osztozva abban.....

Igen a bajtársi összetartás, mely minden személyes érdeket felülír.....

Jehova Tanujaként sokszor hasonlítottak minket katonáknak, Krisztus katonáinak, kik állandóan vállvetve harcolnak Sátánnal, e világgal, és  saját tökéletlen testükkel.....

Állandóan azt sugallták, egy „sereg“ vagyunk, egy közöss cél érdekében, egy legyőzhetetlen sereg, melynek Krisztus a vezetője.....

De milyen is ebben a „seregben“ az összetartás  ?

Netán érvényesülnek a bajtársi fogalmak ?

Elmondhatjuk-e, hogy nem hagy "ott" a bajtárs ?

Elmondhatjuk-e, hogy visszatér értem, mikor sebzetten hátramaradtam ?

Elmondhatjuk-e, hogy képes az életét kockáztatni értem ?

Elmondhatjuk-e,hogy a vezénylő tisztemet érdekli a sorsom, mint egy közlegény sorsa ?

Elmondhatjuk-e, hogy a vezérkart érdekli, hogy egy csata után mennyi sebesült marad a harctéren segítségért ordítozva ?

A válaszom nem !

Minderre  nem !

Ugyanis Jehova Tanui nem bajtársakként viselkednek, valójában nem is tudják miként kell hadat viselni felülemelkedve személyes ambícióikon, kicsinyességeiken,..... csak önmaguk" túlélését" tartják szem előtt.....önmagukért harcolnak....

Még véletlenül sem tudják, miként  kell önmagukat megtagadniuk, miként kell életüket kockára tenniük, miként kell bajtársukat védelmezniük...

Meg kell hogy jegyezzem, Ismerem Jehova Tanui történelmét - ezért tudom, miként viselkedtek a Tanuk a háború, a  kommunizmus, vagyis az üldözések alatt...akkor még  voltak bajtársak – /A bajtárs szó használata célzott./

Azóta már eltelt pár évtized ......s az erkölcs e tekintetben is, hát „hanyatlóban“ van a Tanuknál..

De, hogy szemléltessem, nem a levegőbe  beszélek, íme egy kis történelem:

Az elmúlt rendszerben mint tudjuk, kötelező volt a katonai szolgálat..

A volt Keleti blok országaiban ezen szolgálat elutasítását különbőző módon „ díjazták“...

Vagyis a mód talán ugyanaz volt, csak a hosszúságában, meg a „minőségében“ volt eltérés...

Nos a mi /nevezzük kis katonának/, tehát a mi kis katonánk elutasította a katonai szolgálatot – természetesen így learatva a rendszer részéről a „ jutalmat“- börtönbüntetés formályában....Teltek- múltak a hetek,  hónapok, s az intézményen bévül nagyon jó helye lett a kis katonánknak....a felügyelet nem olyan szigorú volt, mint máshol...emberibb volt a környezet, s több dologra is lehetősége nyílt mint ez másként lett volna... Ez olyan „elit“ hely volt...de természetesen Damoklész kardja az mindig ott lebegett a feje fölött....Nos ez a kis katonánk találkozott egy bajtársával, ki ugyanazt a sorsot választotta hite kinyilvánításaként....Teltek a napok, hetek, s ez a társ becsempészett egy Bibliát...De hová tegye, hogy ne kerüljün más tudtára, kezébe...A mi  kis katonánk felajánlotta, ő elrejti,...s ezt  meg is tette........Ám egyszer,  mivel természetesen odabenn semmi sem marad örökké titok, megtalálták a Bibliát....A kis katonánkat hívatták, kérdezgették, vallatták............ki csempészte be a Bibliát, mikor, hogyan.......? Mindent magára vállalt ez a kis katona, egy szóval sem említette társát ki  mindezért “felelős“ volt...Hát ha mindent , akkor mindent,....... így kiitatták vele / kis katonánkkal/ a  keserűség poharát...de azt fenékig. Az „ elit“ helyről azonnal távoznia kellet....elveszítve minden kiváltságot..s egyáltalán a lehetőséget a továbbaikban bárminemű javulásra...Majd természetesen meglátogatta a magánzárkát....meg miegymás..... ami abban az időben egy börtönben ilyen esetben belefért......Ez a kis katonánk idővel szabadult, s találkozott azzal a bajtársával, ki becsempészte a Bibliát....

Ez a bajtárs semmit sem tudott az esetről, nem tudta, hogy a kis katonánkat az általa becsempészett Biblia miatt érte a  megtorlás, azt hitte, más mocskos, a rabok közt megszokott  ügyleteknek  lett az áldozata.....

S mit gondoltok mit tett a mi  kis katonánk ?

Egy szóval sem említette bajtársának mit tett, miért szenvedett...mivel nem erről szólt a dolog....

Hát igen, valamikor régen voltak ilyen katonák, de mamár.../a történetet első kézből tudom/.

Lehet hogy ma is vannak ilyenek, /Kelet- Közép Európában gondolkodom/de talán inkább ez csak ritkaságszámba menne....pont az ellenkezője mint a múlt rendszerben, ott az árulás volt a ritkaság....

Ismétlem önmagam:  Jehova Tanui nem bajtársakként viselkednek, valójában nem is tudják miként kell hadat viselni felülemelkedve személyes ambícióikon, kicsinyességükön, mindezt egymás érdekében.....

Ugyanis a propaganda ellenére, ők valójában nem egy közös  célért /mégha az ott is lebeg a szemük előtt/ hanem önmagukért...¸önmaguk üdvözüléséért harcolnak....

Igen, hogy ők személy szerint ott  legyenek az "új világan "....

Hogy ők személyesen megtudják küzdeni hitük harcát.....

Hogy ők személyesen Isten által helyeseltek legyenek..

Igaz mindennek van alapja is, hiszen kapcsolatunknak személyesnek kell lennie Istennel....

S tényleg önmagunkért is kell, sőt  szükséges harcolnunk....

De egy közösségben nem ennek kellene a lényegnek lennie..

A személyes ambíciókat, érdekeket, alá kellene rendelni a közösség érdekeinek, a többség érdekeinek, mint egy valódi háborúban...a bajtársam érdekeinek......

Igen egymásért kellene élni s halni,  figyelembe véve az egyént is, hiszen egy közösség egyénekből tevődik össze...

S ha szenved egy egyén / egy tag - Pál levele /, akkor ennek láthatónak kellene lennie az egész közösségen,...ám ez fordítva is igaz..

Ám Jehova Tanui véleményem szerint, nem alkotnak egy ilyen "valódi " közösséget, mivel szerintem az egész csak egy "mű balhé", vagyis amiről beszélnek, amit nyújtanak a tagjaiknak az egy "mátrix"....

Így valójában az elvek, miről írok nem is lehetnek a többség életére hatással.

Nem azt mondom, hogy nincs kivétel..
Szó se róla..van,.biztosan sok is...

De a lényeg, amit az utóbbi években megfigyeltem  mint "jogfosztott" Jehova Tanui szervezetében arról árulkodik, amit feszegetek.........

Elmúltak azok az idők, melynek a példájaként, felhoztam a fent említett " kis katona" esetét....

Szerintem Jehova Tanui erkölcstelenek....

S most nem a szexuális erkölcstelenségre gondolok, nem..

Az erkölcstelenségnek több formája van egy rendszeren bévül....

S ebben én hiányosnak találom a Tanukat.....

Szerintetek képes lene, egy Tanu feláldozni életetét napjainkban egy másik Tanuért ?

Hogy nagyon szélsőséges vagyok ?!

Bocsánat, akkor szerintetek hány Tanu viselkedne napjainkban  " kis katonaként " ?

Vagyis úgy, hogy testvére érdekeit szem előtt tartva ő valamiben, valamiként nagy kárt szenvedne.....

Nos hogy lenne erre képes, ha a gyülekezet a pletyka s rágalom fészke....

Ahol egymásra irigykednek a testvérek.....

Ahol mindenki csak önmagáért küzd, hogy ő a víz felett maradjon....

Ahol fogalmuk sincs mit jelent a valódi szeretet....

Volt egy olyan mondásom a vége felé, amit a véneknek is felvetettem, s fel is háborodtak ezen:  nem várom el a testvérketől hogy szeressenek, nem,  csak annyit, hogy ne bántsanak......, de  még ezt sem kaptam meg....Megdöbbentek......

Ismerős ugye:" Aki hű a kevesen, a sokon is hű az; és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az."/luk.16:10/

Tehát akkor lényegében az egész bajtárstalanság gyökere az ideológiával való visszaélés, vagyis a  rendszer, mely képtelen valóban a szívekre kifejteni  hatását..

Igen, mert ha kis dolgokban hűtleneknek bizonyulunk, hogy lennénk képesek valódi bajtársként viselkedni, s áldozatot hozni  ?

Saját tapasztalatomból is kiindulvba, hogy viselkednek a Tanuk , mikor egy társuk " megsérül"....

Magára haggyák, mintha egy ragályos kór támadta volna meg.....

Valójában nem veszi senki sem a hátára s vonszolja vissza az "ővéi " közé...

Mivel az egyének, kiknek bajtársaknak kellene lenniük, félnek, féltik  önmagukat, jövőjüket..stb.

A vezénylő tisztjei pedig,  kiknek minden egyes katonáért felelősséget kellene vállaniuk - viselniük, a segítség megszervezése helyett inkább a többieknek kezdik mondogatni: látjátok mi történt vele, látjátok, hogy végezte, éppen ezért ne legyetek olyanok mint ő.....S mivel ilyen.., jobb is neki ha ott döglik meg...ha lesz annyi ereje, hogy feltápázkodik, akkor vánszorogjon ide, ismerje be, hogy nem fogadott szót a parancsnak, s esetleg utána ellátjuk, de akkor is karanténba helyezzük, " meg ne fertőzze" a többieket....

S mikor egy ilyen haldoklik, vagy már meg is halt, mit csinálnak a többiek, a "bajtársak"  ?

Főlé állnak, s örvendenek,.....igen sajnos nem a halálán szomorkodnak, inkább örvendenek hogy ők élnek, hogy ők talpon maradtak, hogy ők / elhiszik/ valóban kiválasztottak, hogy mindezt a borzalmat túléljék...nem baj hogy ő fűbeharapott, a szerencsétlen, a lényeg, hogy én élek, ez a fontos.......

De mindezzel nem elégednek meg....

Amikor egy ilyen sebesültet, nemcsak, hogy magára hagynak, de szó szerint a halálba is taszítanak..

Igen a halálba taszítanak bajtárstalan viselkedésükkel......... kirekesztésükkel, a segítségnyújtás elhanyagolásával, megvetésükkel, gonoszságukkal,....... Igen gonoszágukkal, mivel ezen "bajtárs" halála, az ő igazukat véli alátámasztani......... így lényegében mindenkinek az érdeke, hogy ez a katona meghaljon - a tiszteknek , "bajtársaknak" egyaránt....

Ilyen körölmények között, nem az a kérdés, hogy ki tudja mindezt túlélni,. de az, hogy ki akarja mindezt túlélni ?

Ki akar a továbbiakban ilyen " bajtársak " oldalán harcolni..?

Ki akar lyen tisztek alatt szolgálni..?

Ki akar ilyen vezérkar alatt szolgálni...kiket nem érdekel a századik. ?

De nemhogy a századik,  a nyolcvanadik sem....

Mindegy mennyi a halott, a cél a lényeg....

Ez igaz, így volt az emberi háborúkban, I. II. világháború stb...

De így kell ennek lennie Krisztus seregében is, hol a századiknak is értéke kellene hogy legyen, még sebesülten is ?

Ahol azt hangoztatják a Bibliát verve: " sok verébnél drágábbak vagyunk....."

Hát, ehhez már nincs mit hozzáfűzni..........

Akkor mit tegyen a  katonánk ?

Várja meg, míg újból hátba lövik....?

Ez egy lényeges kérdés !

Amit eddig írtam, az minden egyes " sebesültre" vonatkozik...

De most már megtudtátok, hogy a mi katonánkat hátba lőtték a " bajtásrai".....kegyetlenül..../ ha valakinek van gyomra hozzá, megnézheti a  "Szakasz " c. filmet, 1986  Oliver Stone - vietnamban játszódik - megérti a dolgot, de nem mindenkinek ajánlom, nagyon véres..valaki már azt is mondta hogy szadista....nálam top../

Igen elárulták,  lényegében egy merényletet hajtottak végre ellene, hogy elpusztítsák...

S az, hogy ő látva az aknamezőt, kihasználta az alkalmat.....rálépett......

Igaz nagyon nagy sebeket ejtett rajta az akna.....de inkább választotta ezt a lehetőséget, mint hogy továbbra is hazug s gyilkos szándékú, az ellenségnél is kegyetlenebb " bajtársak" soraiban harcoljon a továbbiakban...

Egy szempillantás alatt, szemrebbenés nélkül eltemették, s a mi katonánk mindezt már csak szinte távolról figyelte...hiszen ő már rálépett az " aknamezőre"...........

Igaz fájt, s fáj neki, hogy egy sereg, melynek valamikor részét képezte, melyért  vérét ontotta, elárulta, megölte, s eltemette,..........de csakis ily módon, ily kegyetlenül, ily tragédiákon keresztül döbbent rá, hogy ő rossz seregben szolgált. hamis bajtársakkal, az emberi sorsok s életek iránt érdektelen vezetőkkel....s hazug vezérkarral.....

Egy hazug háború, a legnemesebb köntösbe bújtatva  !

De akkor kinek is az érdeke ez a háború ?

A legnemesebbeké biztosan nem, biztosan nem Istené s nem Krisztusé !

Hogy akkor tényleg kié, nem is érdekel, azt meghagyom mindenki fantáziájának, elmélkedésének...

A lényeg:  nem Istené s nem Krisztusé !

S a tanulság mindebből :

Ne hagyd ott testvér.................mivel  nem tudod,  mikor fogod te kérni: ne haggy itt testvér !!............