Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben, Ember lenni mindég, minden körülményben....Arany János

2017. május 07. 16:03 - Csakegyember

Csak egy gondolat.....

Megint gondolkodtam egy kicsit, most egy fordítás kapcsán melyet végzek Raymond Franz könyvéből, a " Keresztény szabadság keresése" címmel, pontosabban a második fejezet kapcsán, melyet majd a közös blogon teszünk megint közzé..

Egy nagyon érdekes és igen komoly fejezet, melynek namcsak hogy olvasását, de fordítását sem tudtam letenni...

S ekkor  fogalamzódtak meg bennem az alábbi kérdések .....

Ki nem mond igazat /vagyis ki hazudik/ ?

Jehova Isten,  vagy Jehova Tanúi szervezete s annak Vezető testülete ?

Mert figyelembe véve tantételeiket, azok folyamatos módosítását, igazítását a mindenkori aktuális történésbeli és időrendbeli állásokhoz....

Nos Jehova Isten nem mond igazat,  vagy a Társulat ?

Mert valaki nem mond igazat, úgy is mondhatnánk, folyamatosan hazudik, amit még minduntalan megpróbál palástolni is...

A Tanúk azt állítják tantételeikről, hogy az az igazság egyedüli  szócsövén keresztül jut el hozzánk mely nem más, mint Jehova Tanúinak Vezető testülete.../Hű és bölcs/

De most ne azt vegyük figyelembe amit Jehova Tanúi állítanak önmagukról és  Vezető  Testületükről, hanem tekintsünk inkább oda hová is kellene, a Bibliába, mint Isten szavába, csak úgy ahogy az meg lett írva, mindenféle mellékes magyarázat  és szempont meg miegymás  néllkül...

Az első Bibliavers melyet meg szeretnék említeni a Zsidók 6:18: „ Hogy két változhatatlan tény által, melyekre nézve lehetetlen, hogy az Isten hazudjon,...“

Tehát Isten nem hazudik, nem mond féligaszságokat, sem félreértelmezhető dolgokat..mert lehetetlen, hogy ne mondjon igazat, lehetetlen hogy hazudjon....

Akkor ebben az esetben ki  a hunyó, ha Istent így kizártuk ?

A másik bibliavers melyet megemlítek, az Ámós 3:7 :„ Mert semmit sem cselekszik az én Uram, az Úr, míg meg nem jelenti titkát az ő szolgáinak, a prófétáknak.“

Vagyis Jehova Tanúi tantételeikkel, próféciáikkal nem mondnak igazat, figyelembe véve mindazt a változtatást melyet ezek kapcsán a régmúltban és a közelmúltban egyaránt véghezvittek s folyamatosan véghez is visznek ...

Ugyanakkor Ámós azt mondta, hogy.... újból idézem “ Mert semmit sem cselekszik az én Uram, az Úr, míg meg nem jelenti titkát az ő szolgáinak, a prófétáknak.“

Vagyis ha Jehova Tanúi és Vezető testületük Isten szolgái vagy prófétái lennének, akkor Isten " míg bármit cseklekszik megjelentené nekik...."

S ha Isten megjelentené nekik, az nem lehetne se tévedés, se hiba se hazugság !

Ugye jól értelmezem ?

Amit Isten szolgáinak megjelent az csakis igaz lehet, ami meg nem igaz – ami hamis , téves hazug, amin folyamatosan változtatni kell az igény  és szükség szerint,  az nem lehet az ami Isten szolgáinak és a prófétáinak megjelentetett, mivel Isten nem hazudhat...

Tehát az egyik pont, amit már az előbbiekben leszögeztünk, hogy Isten nem hazudhat...mivel mindíg csak igazat mond..

A másik pont ami ebből s Ámos kijelentéséből ered, ha Jehova Tanúi Isten szolgái és prófétái lennének, akkor Isten akaratának,  cselekedeteinek és elhatározásainak folyamatosan a valódiságát,  igaz voltát jelentetnék meg, amin nem kell változtatni...

De mivel a Tanúk  és Vezető testületük állandóan változtatnak Isten cselekedeteit, próféciáit, elhatározásait érintő tantételeiken, nézeteiken, időszámításaikon, akkor ebben csak az van,  hogy kizárja annak a legkisebb lehetőségét is, hogy ők Isten szolgái és prófétái lennének.

Ilyen egyszerű...

1.- Kizártuk tehát annak lehetőségét,  hogy Isten ne mondjon igazat ......hogy féligazságokat, vagy olyan dolgokat közöljön,  amin a késöbbiekben változtatni kell...

2.- És kizártuk azt is ennek kapcsán, hogy így  a Tanúk és Vezető testületük Isten szolgái és prófétái lennének.

Mivel ha bármely pontban a Tanúkat hoznánk ki nyertesen, akkor Istennek kellene a hunyónak lennie, ami ugye ismerjük el mindnyájan egy kicsit abszurd dolog -  de Jehova Tanúi értelmezésébe még ez is csűrhető és csavarható...

Mindezt az érvelést logikusan,  egyszerűen,  bizonyítékok és Bibliaversek fényében tettük..

Másként ezt magyarázni, és más következtetésre jutni mindezek alapján lehetetlen...

Ja bocsánat,  hacsak nem Jehova Tanúi szervezetéről van szó..ott miden lehetséges..erre vigyázz !!

 

 

4 komment
2017. május 02. 20:19 - Csakegyember

A betiltásról...

 

biro.jpgAz oroszországi események késztettek arra, hogy megírjam véleményem a betiltásról Jehova Tanúi irányába, általánosságban.

Már több alkalommal kifejtettem, hogy én sem vagyok betiltáspárti, s ezt azon okokból, melyeket már társaim több alkalommal és jobban  ki is fejtettek.

Én nem ujjongok a Tanúkat ért betiltások és atrocitások kapcsán, mivel ezek szenvedő alanyai általában az egyszerű és őszinte Tanúk, kik mindezt hitük próbájának s Isten iránti lojalitásuk kinyilvánításának tartják egy Sátáni világban...

De miért sem vagyok  betiltáspárti ?

  • A szervezet újabb „üzemanyagra „ tesz szert, mondván: látjátok teljesednek a próféciák Isten népével kapcsolatban, e világban nem lesz nyugodalmunk...míg el nem jő Isten Királysága...az utolsó napok kezdete stb..nem ragozom a dolgokat..
  • Magát a közösséget jobban összetartja, összekovácsolja, kimondottan ha elszakadnak a központtól, legyen az maga Brooklyn vagy kisebb szint, még elszántabbak lesznek
  • A demokratikus közösségekben úgy vannak feltüntetve ezáltal, mint az emberi jogok élharcosai, mégha saját tagjaiktól mindezen jogokat meg is tagadják, mert a kivülállók mit sem sejtenek arról mi is folyik odabenn, csak „harcukat“ látják és méltatják.

Lehetne még más okokat is megemlíteni, de most nem erre fektetem a hangsúlyt.....

Inkább pontosan arra, ami ellen én is vagyok /vagy voltam ?/, a betiltásra...

Igen mert az orosz események egyre inkább elgondolkodtatnak, visszahozzák a múlt rendszer emlékeit, tapasztalatait...

És így már nem vagyok teljesen biztos abban, hogy a betiltás, vagy legalábbis annak valamely formája, vagy a vallásuk valamiféle követelményekhez kötése, nem-e tényleg az az út melyen járni kellene..

Ugyanis az a több évtized melyet eltöltöttem a Tanúknál felveti a kérdést, mivel is érhetjük el azt az eredményt, hogy a legkevesebb ember, család, sors károsuljon, menjen tönkre egy ilyen negatív befolyás következtében...

Vagyis úgy gondolom /most már/ nem lehet feketén és fehéren tekinteni a betiltásra – kell korlátozás , kell korlátozni valamiféleképpen a Tanúkat, a szervezetet !

Ezt természetesen a  kivülállók  a  „ nem mindenáron ártani akaró“ de segítségüket nyújtó volt Tanúk felhasználása nélkül nem tudnák igazán hatékonyan megtenni.

Mivel sosem fogják igazán  megérteni az összefüggéseket, ezért lehet inkább ártanának mint segítenének.

Abból indulok ki tehát, hogy segíteni kell az embereken kik odabenn vannak, vagy belépni készülnek, annak ellenére, hogy ők ezt támadásnak, sátáni agressziónak meg miegymásnak fogják tartani...

Leginkább egy szülő és gyermeke kapcsolatára tudnám mindezt kivetíteni,  mert van mikor a szülő szeretetből kell hogy korlátozzon, korholjon, büntessen...szeretetből gyermeke érdekében...Mivel ő tudja érett felnőttként..míg gyermeke korlátozott tudásban, korban , tapasztalatban...

S ugyanez a helyzet a Tanúkkal..

Igen korlátozottak, nem nem mentálisan, s nem bántani akarom őket, hiszen én is Tanú voltam.

És én is korlátozva voltam látókörömben amit azt hiszem csőlátásnak neveznek...mivel az ember csak azt látja, amit a társulat elétár, az a helyes, az az igaz, az a jó..Korlátozottak abban, hogy objektív nézetet tudjanak bármiről is alkotni az elégséges információ hiányának köszönhetően mind mennyiségben mind minőségben..

Szó szerint mint gyermekek...

Csak ők már nem kellene, hogy azok legyenek, de újból  azzá tették őket.

Hiszen megmondják nekik hogy gondolkodhatnak, hogy érezhetnek,  hogy beszélhetnek, hogy cselekedhetnek, hogy nyilvánulhatnak  meg,  stb...

Felnőtt emberek kikkel gyermekek módjára bánnak megtagadva tőluk mindazt a jogot amit Krisztus és az emberi mivoltjuk rájuk ruházott..

S ebből kell kiindulni, hogy miként lehet ilyen embereket ráébreszteni arra,  hogy egy szinte tökéletesen felálított mindenre kész és jól felépített válaszokkal rendelkező manipulatív szervezet áldozatai..

Hogy lehet elérni azt, hogy a tagjai száma ne növekedjen, hanem csökkenést eszközöljünk ki megmentve ezáltal számtalan emberi sorsot...

Hát igen a felvilágosítás, az oktatás, az információ mindig is elsődleges..

De miként ha eleve ez a lehetőség nagyon korlátozott, hiszen minden vagy vílági, vagy sátáni, vagy hitehagyott és eleve rossz – ami szemszögükből igaz is, hiszen „ellenük“ van...

Az az igazság, általában a külsű forrásokban levő információk irányába csak akkor nyúlnak a bentlévők, mikor valamilyen belső nehézségeken mennek keresztül, megbotránkoznak, elkezdenek gondolkodni hogy is lehetséges ez Isten szervezetében..ellentéteket tapasztalnak stb.. Igen  általában ez akkor történik meg, mikor saját bőrükön érzik annak keserű hatását hogy csak egy emberi szervezet rabszolgái, kiszolgáltatottjai, szenvedő alanyai.

De az ilyen fordulatok nem mindenki életében történnek, vagyis ez a Tanúknak csak egy hányadát érinti..

A külvilág felé állandóan mosolyognak, a szeretetről beszélnek, Krisztusról, Isten királyságáról, a legnemesebb dolgokról..Lehet-e ez mögött valami rossz is ?

Vagyis nem lehet arra várni, hogy majd a saját bőrén megérzi...

Nem, mert túl sok és túl nagy az áldozatok száma....Vagyis túl nagy a kár....

Egy jól működő emberi társadalomnak nem az lenne a feladata, hogy ilyen körülmények között a szenvedők, félrevezetettek, becsapottak érdekében közbeavatkozzon ?

De igen, véleményem szerint igen..

Szóban és cselekedetben egyaránt.

Az ő védelmükben, mégha ezt  ellenséges lépésnek tartják is..

Ha másként nem lehet, mivel nem képesek felfogni az összefüggéseket, közbe kell avatkozni !

Hogy mi módon ?

Ez az, ezt nem tudom pontosan..

De ha van  valami lehetőség ami nem sérti az alapvető vallási és alkotmányos jogokat és ebben segítségre lenne,  meg kellene tenni.

Társadalmunk felelősségének kellene lennie..

Mondom mindezt úgy, hogy több évtizedig voltam Tanú, a velőmig minden ízemben Tanú voltam, és sok szeretettem tarrtózkodik odabenn..

Vagyis nem ártani, nem hantot dobálni szeretnék a sírjukra, inkább segíteni mint a jelenben  mint jövőben, hosszútávon, akkor van ugyanis igazán értelme.

Egy nagy táblával: Vigyázz veszély!

Ez a tábla természetesen egy közösségileg támogatott kampány kezdve az oktatási intézményeken keresztül egészen a jogi korlátozásokig, megszorításokig..

Igen ha valaki hazudik, ki kell mondani, hogy hazudik....

Ha valaki mást kihasznál, becsap, rászed,  rá kell mutatni..s megpróbálni  ebben megakadályozni..

Vagyis ott olyan lépéseknek kellene következniük, melyek sok területen már komoly korlátozást foglalnának  magukban...Feltételeket..

Egyszerűen szólva megnehezíteni a szervezet tevékenységét, befolyását,  növekedését.

Pl. ha az egyik felekezetnél - vallásnál megtiltható, hogy nyilvános helyen a nők bizonyos öltözetet hordjanak, ami teljesen takarná arcukat...akkor az érvelés logikája miért ne lehetne folytatható a közösség és személyek  érdekében a másik oldalon....

De legyünk őszinték mely kórmány törődne egy ilyen kis csoporttal... pár ezren vannak egy kis országban, központjuk a demokrácia fellegvárában van....ki akar ujjat húzni mindezzel.

Ki akar ujjat húzni  az emberjogi aktivistákkal meg miegymással, Eu. bévül és kívül hogy valakit egyáltalán korlátozni mernének../ Hacsak nem Oroszország  :) /

Ki fog erre pénzt,  energiát,  jogászokat fordítani, ha úgyis elég a maga baja...

Hiszen végeredményben ezek csak önmagukra jelentenek veszélyt..önmaguknak köszönhetően  ?

Senki..

Vagyis maradunk ott ahol voltunk ...

Ebben a rendszerben érdemi változás nem fog történni, marad csak egy pár „őrült“ tevékenysége, kik önként, saját idejüket és energiájukat nem sajnálva próbálnak segíteni. Próbálnak segíteni,  hogy mások  esetleg kisebb sérülésekkel tudják elhagyni az ilyen szervezeteket egy az élettől kapott új lehetőség reményében.

Ezért megemelem kalapom minden egyes ilyen „őrült“ előtt, mert nemesebb cselekedetet hajtanak végre mindazt ők maguk egyáltalán gondolnák .

 

 

 

Címkék: Általános
Szólj hozzá!
2017. április 20. 13:58 - Csakegyember

A kollektivizmus

Nemrég olvastam egyik társam szóhasználatában  a „kollektív emlékezet“ kifejezést, melyet az 1914 es esztendő Jehova Tanúi általi legújabb értelmezéssel  kapcsolatban  írt.

Ez a szóhasználat annyira megragadott, hogy nem tehettem mást egyszerűen  „papírra“ kellett  vetnem gondolataimat.

Hát nézzük mire is jutottam.

Először is megpróbáltam általánosítaní a kollektív szó  jelentését ami által ugye a kollektivizmus jött ki.

Ezzel kapcsolatban az egyik szótár ezt írja:

„ A kollektivizmus (a latin collectiva, „közösség” szóból) társadalomelméleti irányzat, amely az egyedi-személyes szempontok rovására az emberi élet közösségi-társadalmi összetevőjét hangsúlyozza. Ugyanakkor kollektivizmusnak nevezzük azt a politikai-uralmi gyakorlatot is, amely úgy hat az egyéni szempontok érvényesülése ellenében, hogy egyúttal kikezdi a ténylegesen működő közösségi formákat is: egy elképzelt, akár rémálomszerű "közösség" jegyében pusztulásveszélybe sodorja a közösségi értékeket hordozó valóságos kapcsolatokat.

A filozófiában az individualizmus ellenhatása, amely az egyedi szabadság megvalósítását hangsúlyozza. A kollektivizmusban a társadalom mintegy megszemélyesül, az egyén mint individuum értéke csökken. A kollektivista rendszerek a társadalom elsőbbségét hirdetik az egyén saját érdekei felett. Az egyént elsősorban az határozza meg, hogy milyen közösségekhez tartozik. Elsődleges szerepet nem az egyéni siker, hanem a társadalmi hasznosság játszik. Jellemző továbbá a hierarchikus felépítés, és a társadalmi felelősség, azaz hogy egyének törődnek a saját tetteik a közösség többi tagjára gyakorolt hatásával, és saját forrásaikat hajlandóak megosztani a közösség többi tagjával. A kollektivistáknál az egyén háttérbe kerül a kapcsolatokhoz képest, azaz többet tudnak másokról, mint saját énjükről. Egy személy viszonylag kevés közösséghez tartozik, viszont aktívan részt vesz azok életében. Fontos számukra egy olyan társ választása, aki képes a család egységét maximalizálni. A kollektivista én nem versengő, hanem szerény és hajlandó az együttműködésre. Az értékrendjük szerint fontos egymás meghallgatása, a bocsánatkérés, amely független attól, hogy az adott szituációban épp ki volt a hibás, jelzi a bocsánatkérő fél elkötelezettségét a kapcsolat fenntartása iránt. Szélsőséges típusainál előfordulhatnak az idegen közösségekkel való ellenséges magatartásformák (pl. etnikai szeparatizmus).

A kollektivizmusnak két típusa létezik: a horizontális és a vertikális kollektivizmus.

A horizontális kollektivizmusban az egyének mellérendeltsége és ezen keresztül egymásrautaltsága a legfontosabb, a társadalmat felépítő elemek kölcsönös függőségén és a kollektíva egységén van a hangsúly.

A vertikális kollektivizmusnál a csoport szolgálata az elsődleges szempont, és mindent a társadalmi érdekek határoznak meg, így az egyéni érdekek még inkább háttérbe szorulnak.“

 

Hát ez nagyon találó.

Lényegében oda jutottam, amire a kezdetekben is számítottam ..

Hogy Jehova Tanúi szervezete egy kollektivista mozgalom....

Ami magában még nem lenne baj....de figyelembe véve azokat az alapokat melyeket  Krisztus életével és halálával lefektetett, hát ez már több mint aggasztó.

De először is miért beszélhetünk kollektivizmusról a Tanúkkal kapcsolatban ?

1.- Ugyanis a szervezet  nem hagy semilyen lehetőséget sem egy személy Istennel való személyes kapcsolatának...Egy egyén Istennel való pozitív vagy negatív kapcsolatát a szervezet határozza meg, Isten helyett. Attól függően ki miként viszonyul az általuk lefektetett szabályokhoz előírásokhoz, törvényekhez..stb...

2.-Nem hagy semilyen lehetőséget sem egy személy Isten irányába megnyilvánuló lelkiismeretének...Vagyis a szervezet által felállított követelmények, szabályok, törvények határozzák meg, hogy kinek milyen legyen a lelkiismerete úgymond „ Isten irányába“. De ezeket a követelményeket a szervezet állította fel, így a lelkiismeret lényegében nem Isten,  hanem a szervezet irányába müködik, ami álltal ki van iktatva egy személy lelkiismeretének helyes működése Teremtője irányába. Más szóval, a társulat Isten és az egyén lelkiismerete közé ékelődött

3.- Mindebből kifolyólag nem is Istenre bízzák az egyén megítélését, itéletét sem. Vagyis ők döntik el az általuk lefektetett szabályok, előírások, és törvények alapján, hogy szerintük Isten kinek bocsájt meg és kinek nem.

4.-Krisztus váltságáldozata csakis kollektívan vehető igénybe. Mert ki az ki hasznára fordíthatja Krisztus váltságáldozatát az Őrtorony társulat tanítása szerint?  Csakis az, ki hűséges tagja a szervezetnek...ki benn van a „ bárkában“ ugye.. Csakis ők részesülnek megmentésben.... Így a szervezet cselekedeteivel tagadja azt a valóságot, hogy Krisztus minden egyes emberért, minden egyes személyért külön külön személyesen feláldozta életét...Vagyis csak kollektívan lehet igénybe venni szerintük Krisztus váltságáldozatát..Személyesen, a szervezettől függetlenül erre nincs lehetőség... Így lényegében Krisztus helyett ők állnak Isten és az egyén között...

S miért baj mindez ?

Mert mindezt tudatosan teszik,  nem azon nemes cél érdekében melyet hirdetnek:  mint az igaz Isten szolgálata, az Isten királyságnak az érdekében végzett tiszta szívű szolgálat, hanem a szó negatív értelmével öszhangban, csakis önző célok érdekében.../lásd a fenti meghatározást/..

Ez az emberi oldala, baja a kollektivizmusuknak.

Ugyanakkor ha Isten és  Krisztus szemszögéből tekintünk minderre, akkor ki kell hogy jelentsük, mindez tagadása azon alapoknak, melyeket Krisztus életével, tanításával és halálával fektetett le...

Mondhatjuk-e  azt egy kicsit megnagyítva a dolgokat, hogy mindez  „tagadása“ Krisztusnak ?

Hogy Krisztustalanság ?

Izráel nemzete a törvényével teljes mértékben kollektivista volt.... kizárva még az eshetőségét is a személyes vagy individuális lehetőségeknek. Ott volt a főpap, a papi osztály így a Törvény állt Isten és az izraeliták között..

De  Krisztus a kereszténységet teljesen más alapokra helyezte....személyes, ha úgy tetszik individuális alapokra...ami ugyanakkor  nem zárja ki az együttműködést egy kollektív csoporttal, sőt azt gyümölcsözővé és kívánatossá teszi...

És itt követi el a hibát az Őrtorony szervezet, mert  hasonlóan az izareliták ókori elrendezéséhez, most már a Vezető Testület,  a törvényeik, előírásaik és követelményeik ékelődtek  Isten és az egyén közé..

Talán csak annyi a különbség /egy kis túlzással /, hogy nem kell füstölögtetni és véres áldozatokat bemutatni.

Akkor miben is különbözik Izráel nemzete és Jehova Tanúi szervezete ?

Miben is különbözhet az egyik kollektivista mozgalom a másiktól... 

Címkék: Általános
2 komment
2017. április 11. 17:46 - Csakegyember

Emlékünnep kapcsán, de nem az emlékünnepről...

Az az igazság,  nem tudtam hogy ma van az emlékünnep...

De mégis tudomást szereztem róla...
Már két napja alig alszom/ a höldtölte miatt/...., ami ugye  nyilvánvalóvá teszi, hamarosan itt az emlékünnep....

Ez benne van még az ember vérében...

Nem kérdeztem senkit sem, nem is informálódtam...

Ám a mai alkalommal egy olyan városba kellett utaznom munkám kapcsán, és pontosan egy olyan üzembe, hol egy igen jó volt  barátom, volt testvérem dolgozik...

Igaz mióta kiközösítettek, nem találkoztunk, nem keresett,  s én sem őt ...

Felvigyázóként szolgál az adott város gyülekezetében....

Állok a hallban miközben várakozom egy személyre, s egyszer csak valaki jön lefelé a lépcsőn..odatekintek hát ő volt az...

A telefonjába merülve pötyögtetett,... lehet éppen az emlékünneppel kapcsolatban adott instrukciókat, vagy  szervezkedett,...ki tudja..mindegy.

Rámtekintett de nem ismert fel...aztán másodszor is feltekeintett s láttam felismer,  de nem szólt semmit sem..lassan komótosan felém indult még mindig a telefonba merülve...

Majd mikor odaért köszöntünk egymásnak..kezet nem nyújtott..én természetes okokból kifolyólag nem - nem akartam rossz helyzetbe hozni, ugyanakkor nem viseltem volna el ha elutasítja a kézfogást..ezt nem..ugyanis nem tartom magam megvetendő embernek !

Na,  köszöntünk..s megkérdeztem: Te jösz velem ?  Mondja nem..más..

Majd Ő kérdezte:  Hogy vagy ? /gondolva fizikai állapotomra/ Mondom jól köszönöm..

S amúgy ?  Köszönöm, nem  panaszkodom, azt tudna mindenki....

Eljösz ma ? / mármint az emlékünnepre, és ekkor tudatosult bennem, hogy ma lesz/.Mondom nem tervezem....

Nem szólt semmit sem, de az ábrázata és a fejcsóválása mindent elárult..nem jóváhagyóan..

Majd mondja:  Mennem kell...szi-szia..és a telefonjába merülve tovább ballagott célja felé

Ez volt minden..

Az az igazság,  az odavezető úton gondolkodtam is,  mi lenne ha találkoznék vele, s váltanánk egy két szót...

De aztán nem gondoltam rá...míg ez megtörtént..

Ám mint tudjuk,  egy beszélgetés nemcsak szavakból de testbeszédből is tevődik..

Én kiváncsi voltam az ő viszonyulásra,ezért nem is kedvezményeztem semmit sem....

Az az igazság ilyen közömbösség és semmitmondó tekintet, mondjam azt egy üresség ami az irányomba megnyilvánult, hát meglepett..

Legalább egy mosoly afelett, hogy élve lát ?

Ja hogy örüljek, hogy egyáltalán szóba állt velem ?

Nos  egy felvigyázó ha akarja, mégha másik gyülekezetből is van,  a sorok között megtalálhatja a módját annak, hogy  saját és a lehetséges vádlók lelkiismerete előtt meg tudja indokolni miért is állt szóba egy kiközösítettel...Vagyis tudom, megtalálható a mód....Még félre is tudtunk volna vonulni...De egy olyan közömbösséget tapasztaltam, mintha „csak egy idegen“  ember lettem volna számára.kb.annyi figyelmet is kaptam...Nemcsak szóban de érzelmekben és testbeszédben  egyaránt...

Én,  legalábbis úgy gondoltam a több évtizedes ismerettség, barátság, és együttműködés kapcsán, hát nem tudom, egy buzdító szó...mosoly....Gyere vissza...vagy tehetek érted valamit..vagy valami őszinte megnyilvánulás..De semmi..

Csak egy üresség....

S  most értettem meg, milyen üresség is ez, mellyel a felvigyázók megnyilvánulnak a juhok irányába...

Egy test, egy szempár mindennemű érzés és szívből jövő őszinteség nélkül....

Igaz beszél veled de azt nem érzed, szól hozzád de  nem érzed, rád néz de ezt sem érzed..csak egy ürességet,...egy ürességet, mely segít rádöbbenned,  hogy valójában csak egy szám vagy ezen rendszerben. Egy szám, melyről majd  neki említést kell tennie, hogy mitt tett azért, hogy ez a szám ne csússzon ki az egyenletükből....Ennyi semmi több..Csak egy szám, egy sorstalan szám, ami mögött számukra nem létezik a statisztikán kívül semmi más...

Majd miként a fejét csavarta, semmi baráti semmi érzelem, csak egy fejcsavarás...olyan „ tisztségből“ eredő megnyilvánulás, hogy neki ezt  tennie kell...

Ugyanolyan, mint amit az egyik felvigyázónál láttam, mikor kiközösítettek, s mikor azt mutatta így a másiknak..semmi megbánás...

Ez egy zord érzés volt számomra, mivel a kiközösítésemnél lévő vén egy érzéketlen, érzelmektől mentes, rideg ember,  kihez foghatót ily módon talán nem is láttam..Ja s az irgalom nem tudom, de azt hiszem hogy még a szóval sem találkozott, nemhogy annak jelentésével és gyakorlásával..

Nos ez az érzés fogott el  volt “barátom“ fejrázása  kapcsán...Nagyon rossz érzés...Csak ezt érdemlem, gondololtam – hol marad az emberség ?

Ekkor egy kicsit önsajnálatba estem....De szerencsére gyorsan helyreráztam magam....

Ugyanazt tapasztaltam, amit Jehova Tanúi gyülekezetében még aktív koromban..

Vagyis nem bennem a hiba - és így semmi sem változott,  sajnos egy ilyen közeli személy részéről sem, mivel része a rendszernek...

Egyszerűen nem lehet  más...

Ez  egy öntőforma, s aki nem illik bele, azt menesztik....Ki marad, annak így vagy úgy bele kell préselődnie...

Mindezek után gondolkodtam el  azon, hogy én biztosan másként viselkedtem volna, fordított helyzetben,mikor is  én lettem volna a még tisztségben szolgáló és ő a kiközösített...

Mondom én biztosan szivélyesebb lettem volna, komolyan érdeklődve irányába, buzdítva őt..

Majd még jobban elgondolkodtam,   s mondom, legyünk őszinték...

Igaz ismerem önmagamat, s tudom, hogy barátaimnak mindent megtetettem volna s meg is tennék, ilyen tekintetben nagyon segítőkész és megbízható, sőt néha még szeretetet is kinyilvánító   vagyok  :)  ...De..

Szerintem csak más akarnák lenni, mivel az ő viselkedése meglepett, megérintett, rosszul esett, ezért  „én“ mégiscsak más lennék....

De ezt már nem merem úgy mondani, hogy biztos  is lennék benne..

Ugyanis mindnyájan egy öntőformában voltunk....és lehetséges,  igenis lehetséges, hogy ugyanúgy vislekedtem volna mint ő,......

S az is lehetséges, sőt nem hogy lehetséges, inkább biztos, hogy én is csak üres test és üres szempár voltam sokak számára, kik segítségre szorultak, mert aminek meg kellett volna töltenie bévülről, aminek ki kellett volna töltenie a bensőmet, azt elvette tőlem a szervezet, elvette tőlem irányadó mértékeivel, szabályaival, követelményeivel, öntőformályával és elsősorban Krisztustalanságával.....

Igen biztos vagyok benne, hogy sokszor az én „testem“ is csak azért buzdított vagy éppen korholt valakit, hogy azt ki tudjam pipálni..s azt tudjam mondani: de voltunk nála, beszéltem vele...Közben az illető csak egy üres testet és üres szemeket látott,  valódi érdeklődés nélkül  léte és sorsa felől,  egy olyan szervezet tisztségviselőjétől, melynek Krisztust kellene képviselnie.

Ezért nem is kérkedek idekinn azzal, hogy más voltam, jobb, szebb   stb....mint a bentlévők..Lehetetlen..

Vagy csak igen kis részletekben esetleg....Ugyanis egy az öntőforma...s bárki aki tisztséget töltött be bármilyen fokon, ebből kellet kikerülnie...S ha már csak hallgatólagosan is ,de része volt a rendszernek.....

Sőt a legtöbbször eleve „elménk beálítottságának“ köszönhetően  egyetértettünk....

A másik ok, amiért így viszunyulhatott hozzám ez a személy, ki tudja milyen pletykák mennek rólam....Lehet tudják blogos „bűneimet“ :) 

Ami biztos, akik tisztséget töltöttek be a szervezetben és kikerültek, azok sokkal nagyobb mértékben ki vannak téve a pletykának és a rágalomnak. Hiszen a szervezet példával szeretné megmutatni, mi történik az alázatlanokkal, bűneiket meg nem bánókkal stb..Vagyis vigyázz, mert veled is megtörténhet ! Az ilyen hírek terjesztése tehát szükséges, hogy a bentlévők elérjék valós, féligaz, vagy éppen kitalált történeteikkel ezen személyek  „erkölcstelenné“ nyilvánítását..hogy cirkuszi látványosságként mutogatni tudják őket elrettentő példaként - Tanú koromban szinte mindig találkoztam ilyennel, mikor tisztségben lévő hagyta el a szervezetet....

Mindezért nem is ártó szándékkal írok volt „barátom“ irányába, más okból teszek minderről említést.

Először is veszélyes úgy tekinteni a szervezetben eltöltött évekre, hogy az nosztalgiát váltson ki...

Igaz  idő teltével a negatív dolgok elhalványulhatnak és előtörhetnek  a jó és kellemes  tapasztalatok...de ez csak utópia.

Nincs ott ugyanis semmi más, csak üres testek és üres tekintetek, melyek számára csak egy szám vagyunk, érzések, jellem és tulajdonságok nélkül..

Teokratikus robotok, melyekkel csak egy a cél, hogy előírás  szerint működjenek...

A többi felszínesség....egy máz.....

Szellemileg és emberileg is torz szervezet, mely ugyanilyen alattvalókat hoz létre....

Ebből kifolyólag nem is vádolom őket viselkedésükért, nem mondom: én bezzeg....

Hiszen közel sem biztos, hogy másként viselkednék....mégha másként is szeretnék..

3 komment
2017. április 04. 18:57 - Csakegyember

Pletykálkodás a legfelsőbb szinten....

 

                              pletyka_1.jpg

Nem tudom, hogy rajtam kívül emlékszik-e még valaki egy Őrtorony tanulmányozási cikkre valahogy a kilencvenes évekből...

 

Tudom, hogy ez most  mosolyra ad okot, de ezt a cikket nem és nem tudom az elmémből kitörölni, és így állandóan visszatérő jelenség számomra, legalábbis egy részlete....

Azt sem tudom  igazából mi volt a cikk címe, vagy a lényege/ nem is kerestem most utána/ , de mivel már akkor megfogta a figyelmem pontosan a felvetendő ok miatt és  nem  is tudtam  azóta elfeledni, így hát most kiteszek  róla egy rövid  posztot ...

Lássuk  el a „Pletykálkodás legfelsőbb szinten“ címmel..

A szóbanforgó tanulmányozási cikk egyik részlete arról szólt: hogy egy felvigyázó felhívta másik felvigyázó barátját, hogy elmondja/eldicsekedje neki/, hogy vett egy gépkocsit,  azt hiszem 70 000,00  dollár értékben.  Akkor a dollár még dollár volt, igaz ez az összeg most sem kevés...De nem ez a lényeg.

A beszámoló még részletesebb volt, de ebbe nem merülnék bele, mivel az emlékeim már nem a legtisztábbak e tekintetben..

A lényeg: ez a beszélgetés negatív formában volt közvetítve..

Egy vén vett egy méregdrága autót s ezzel még dicsekedett is......Mily  helytelen.....

Ok.,  Jehova Tanú fejjel ez el is ment volna ..mégha volt is neki rá..minek dicsekedett...

Nekem nem ezzel volt  problémám, hanem azzal, miként került ez az információ a szerkesztők kezébe  kik ezt közölték...

Nos lehetett ez egy  hazugság, vagy  egy kitalált történet....hogy érzékeltetetni tudják az Őrtorony adott cikkében megnyilvánuló mondanivalót...

De ezt vessük el...az Őrtorony mint egy megtörtént telefonbeszélgetést említette, s az Őrtorony nem hazudhat ugye... 

Akkor marad  a másik eshetőség...az eset nyilvánvalóan megtörtént  és  a testvér kivel  a „hencegő“ vén megosztotta „örömét“, az elmondta másnak, továbbadta....

Nos nyilvánvaló, hogy így kellett lennie,  de kinek mondta el ?

Netán  mindjárt a szerkesztőknek ?

Vagy jött a körzetszolga és négyszemközt beszámolt neki milyen  „szellemi „ beállítottságú a szóbanforgó felvigyázó....

És  a körzetszolga ezt természetesen a fiókhivatalnak küldött jelentésébe foglalta, hogy milyen „anyagiasak“ és „ kérkedők“ arrafelé a vének stb....

De nem folytatom, mivel mindez már csak spekuláció...

A lényeg egy vén hencegett vagy dicsekedett vagy éppen örömét osztotta meg egy másik felvigyázóval...ki ezt / talán mivel megütközött ezen/, továbbadta...míg az eljutott a szerkesztőkhöz.

Aki ismeri a teokratikus eljárásokat, az tudja ennek több kézen kellett eljutnia egészen a szerkesztőkig....

De mit tett az információt továbbadó felvigyázó ?
Sajnos nem tudom másként nevezni : pletykálkodott.

S a többiek mindnyájan kivétel nélkül pletykából eredő információt adtak tovább, osztottak meg...ha igaz volt ha nem..mivel a pletyka nem rágalmazás, akkor válik rágalmazássá, ha valótlant állít..

De maradjunk abban, hogy igazat állítottak..

Akkor ez csak pletyka !!!

„Csak „ pletyka!!

Pletyka, rágalmazás   Éleslátás II.Kötet 682. oldal

„ A pletykálkodó személy kiteregeti mások dolgait. Lehet, hogy alaptalan híreket terjeszt, vagy éppen hazugságot. Talán nem is tudja, hogy ezek a hírek nem igazak, mégis továbbadja őket, így számadásra vonhatják azért, amiért hazugságot terjeszt. Lehet, hogy valakinek a hibáiról beszél másoknak. De még ha igaz is, amit mond, helytelenül jár el, és megmutatkozik, hogy nincs benne szeretet. „

Említhetnék még számtalan Őrtorony kiadványt, mely elítőleg beszél a pletykálkodásról... melyek vezércikkükben felytegették a témát..

De feleslegesnek tartom mivel  a lényeg adott:  az  Őrtorony társulat elítéli a pletykálkodást nyilvánosan szóba és írásban egyaránt, amit idézek is újból  tőlük: „De még ha igaz is, amit mond, helytelenül jár el, és megmutatkozik, hogy nincs benne szeretet. „

S most kérdem én, hogy járt el a felvigyázó testvér ki ezt továbbadta...nem pletykálkodott ?

Így melyikük követett el véleményetek szerint nagyobb hibát, a hencegő anyagi javaival,  vagy a pletykálkodó ?

De ha ő nem is gondolkodott, nem döbbent rá, hogy ez pletyka, akkor az egyes láncszemek, kiknek fokozatosan felfelé haladva az Őrtorony hasábjai felé egyre inkább szellemi embereknek kellett volna lenniük...egyáltalán nem gondolkodtak el ezen ?
Sajnos nem !

Sajnos nem, mivel ezek bevett szokások náluk...

Mivel az ilyen eljárás bevett szokás a körzetszolgáktól eredően egészen e legfelsőbb szintig...

Az információgyűjtésnek számukra a legjobb,  de legalattomosabb forrása...mivel még nem találkoztam azzal, hogy a pletykálkodó ezt jóhiszemből  tette volna, hogy a pletyka alanyát jó fényben tünette volna fel, s ne személyes okok vezérelték volna a pletykálkodót....

Vagy ő legyen a jó testvér/nő...vagy a másik a rossz..vagy mindkét eshetőség egy csapásra...

Számtalan esetet tudok, mikor a körzetszolgák így gyűjtögették információikat...és  feleségük ebben sokszor igen a hasznukra volt...

De függetlenül férfiak - nők egyaránt ellátták s ellátják őket „segítőkész“ információikkal....

S az Őrtorony társulat nem tesz így mást, csak nyilvánosan legalizálja a pletykálkodást...

Vagyis azt mondják, ha felfelé „árulkodsz“ az nem hiba, az nem pletykálkodás..azt lehet, sőt kell is...miként alkosson képet a körzetszolga a gyülekezetről háttérinformációk nélkül, na...miként segítsen a társulat..na..

Ennek kapcsán  eszembe jut miként Hofi felénekelte  az eredeti  „ We are the world“ zenéjére  a „Piál a föld ..“ szerzeményét....

Én azt mondom,: “ pletykálkodik a föld, pletykálkodik az Őrtorony társulat, pletykálkodik ma minden“ 

Vagyis végezetül csak azt tudom mondani ebben az esetben is: ..Bort isznak miközben vizet prédikálnak...

Ez az említett cikk is  nyilvánvaló bizonyítéka ennek...

S hogy miként tekint minderre a Biblia ?

Róma 1: 29 -32 „Tele is vannak mindenféle hamissággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal, irigységgel, gyilkossággal, versengéssel, álnoksággal, rosszindulattal; pletykálkodók, rágalmazók, istengyűlölők, dölyfösek, kevélyek, kérkedők, rosszban mesterkedők, szüleiknek engedetlenek,értetlenek, szószegők, szeretetlenek, irgalmatlanok. Ezek ugyan ismerik Isten végzését, hogy akik ilyeneket cselekszenek, méltók a halálra, mégis nemcsak megteszik, hanem egyetértenek azokkal, akik ezeket gyakorolják.

 

1 Tim.:12,13 Ezek ítélet alá esnek, mert első fogadalmukat megszegték. Dologtalanok lévén megtanulják a házról házra járást, és nemcsak dologtalanok, hanem fecsegők is, sőt más dolgába avatkozók, és olyanokat mondanak, amiket nem kellene.

 

2 Korint 12:20 . Mert attól félek, hogy amikor megérkezem, nem olyannak talállak majd titeket, amilyennek szeretnélek, és engem pedig olyannak találtok, amilyennek nem szeretnétek, és majd viszály, irigység, harag, önzés, rágalmazás, pletykálkodás, felfuvalkodás, zűrzavar lesz közöttetek.

STB.....

2 komment
2017. április 01. 19:41 - Csakegyember

Csak egy gondolat...

 

Sose akarjunk „boldogok“  lenni mások kárára.....

 

II.Sámuel 11:1-27 „ Lőn pedig az esztendő fordulásakor, mikor a királyok hadba szoktak menni, elküldé Dávid Joábot és az ő szolgáit ő vele, és mind az egész Izráelt, hogy elveszessék az Ammon fiait, és megszállják Rabba városát; Dávid pedig Jeruzsálemben maradt. És lőn estefelé, mikor felkelt Dávid az ő ágyából, és a királyi palota tetején sétála: láta a tetőről egy asszonyt fürdeni, ki igen szép termetű vala.És elkülde Dávid, és tudakozódék az asszony felől, és monda egy ember: Nemde nem ez-é Bethsabé, Eliámnak leánya, a Hitteus Uriás felesége? Akkor követeket külde Dávid, és elhozatá őt; ki beméne ő hozzá, és vele hála, mikor az ő tisztátalanságából megtisztult; és annakutána visszaméne az ő házához. És fogada méhében az asszony, és elküldvén, megizené Dávidnak ilyen szóval: Teherbe estem! Akkor Dávid izene Joábnak: Küldd haza hozzám a Hitteus Uriást; és elküldé Joáb Uriást Dávidhoz. Mikor pedig eljutott Uriás ő hozzá, megkérdé őt Dávid Joábnak békessége felől, a népnek békessége felől és a harc folyása felől. Ezután monda Dávid Uriásnak: Menj haza, és mosd meg lábaidat; kimenvén pedig Uriás a király házából, a király ajándékot külde utána. Uriás azonban lefeküvék a királyi palota bejárata előtt az ő urának minden szolgáival, és nem méne a maga házához. És megjelenték Dávidnak, mondván: Nem ment le Uriás az ő házához. Akkor monda Dávid Uriásnak: Nemde nem útról jöttél-é? Miért nem mentél le a te házadhoz? Felele Uriás Dávidnak: Az Isten ládája, Izráel és Júda nemzetsége sátorokban laknak, és az én uram Joáb, és az én uramnak szolgái a nyilt mezőn táboroznak: hogy mennék én be az én házamba, hogy egyem és igyam és feleségemmel háljak? Úgy élj te és úgy éljen a te lelked, hogy nem mívelem azt! Monda azért Dávid Uriásnak: Maradj itt ma is, és holnap elbocsátlak. Ott marada azért Uriás Jeruzsálemben az nap és más napra kelve is. Ennekutána hivatá őt Dávid, és ő vele evék és ivék, és lerészegíté őt, és kiméne estve aludni az ő ágyára, az ő urának szolgáival együtt, de házához nem méne alá. Megvirradván pedig, levelet íra Dávid Joábnak, melyet Uriástól küldött el. Írá pedig a levélben, mondván: Állassátok Uriást legelől, ahol a harc leghevesebb és háta mögül fussatok el, hogy megölettessék és meghaljon. Lőn azért, hogy mikor ostromlá Joáb a várost, állatá Uriást arra a helyre, ahol tudja vala, hogy erős vitézek vannak.Kijövén azért a városbeli nép, megharcolának Joábbal, és elhullának egyesek a nép közül, Dávid szolgái közül, és a Hitteus Uriás is meghala.Követet külde akkor Joáb, és megizené Dávidnak az ütközetnek egész lefolyását. És megparancsolá a követnek, mondván: Ha az ütközetnek egész lefolyását teljesen előadtad a királynak, És ha a király haragra lobbanva azt mondja néked: Miért mentetek olyan közel a városhoz harcolni? Avagy nem tudtátok-é, hogy lelövöldöznek a kőfalról? Kicsoda ölte meg Abiméleket, a Jérubbóset fiát? Nemde nem egy asszony üté-é agyon a kőfalról egy malomkődarabbal és meghala Tébesben? Azért miért mentetek közel a kőfalhoz? Akkor mondd meg: A te szolgád a Hitteus Uriás is meghalt. Elméne azért a követ, és mikor megérkezett, elbeszélé Dávidnak mindazt, amivel megbízta volt őt Joáb. És monda a követ Dávidnak: Azok az emberek erőt vettek felettünk, és a mezőre kijöttek ellenünk, de mi visszaűztük őket a kapu bejáratáig; Azonban a kőfalról lövöldözének a nyilasok a te szolgáidra, és a király szolgái közül egyesek meghaltak; és a te szolgád, a Hitteus Uriás is meghalt. Monda azért Dávid a követnek: Ezt mondjad Joábnak: Ne bánkódjál amiatt; mert a fegyver úgy megemészt egyet, mint mást. Fokozzad azért támadásodat a város ellen, hogy elpusztítsad azt. Így biztasd őt. Meghallá pedig Uriásnak felesége, hogy meghalt Uriás, az ő férje, és siratá az ő férjét. És mikor a gyászolásnak ideje eltelt, érette külde Dávid és házába viteté őt és lőn néki felesége, és szüle néki egy fiat. De ez a dolog, amelyet Dávid cselekedett, nem tetszék az Úrnak.

 

II Sámuel  12 :1-7 Elküldé azért az Úr Dávidhoz Nátán prófétát, ki bemenvén hozzá, monda néki: Két ember vala egy városban, egyik gazdag, a másik szegény. A gazdagnak felette sok juhai és ökrei valának; A szegénynek pedig semmije nem vala egyéb egy kis nőstény báránykájánál, amelyet vett és táplált vala, s felnevelkedett nála gyermekeivel együtt; saját falatjából evett és poharából ivott és keblén aludt, és néki olyan vala, mintegy leánya. Mikor pedig utazó vendége érkezett a gazdagnak: sajnált az ő ökrei és juhai közül hozatni, hogy a vendégnek ételt készítsen belőle, aki hozzá ment vala; hanem elvevé a szegénytől az ő bárányát, és azt főzeté meg a vendégnek, aki hozzá ment. Akkor felgerjede Dávidnak haragja az ember ellen, és monda Nátánnak: Él az Úr, hogy halálnak fia az az ember, aki azt cselekedte. A bárányért pedig négy annyit kell adnia, mivelhogy ezt mívelte, és annak nem kedvezett. És monda Nátán Dávidnak: Te vagy az az ember! Ezt mondja az Úr, Izráelnek Istene....“

II Mózes 20: 17 az egyik parancsolat a tízből: „ Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a te felebarátodé.“

Máté 22:37-40 „Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.

Nyilvánvaló, ha a szeretni fogjuk felebarátunkat mint önmagunkat, akkor annak  feleségét sem fogjuk megkívánni és magunkévá tenni.....

Vagyis sose, de sose akarjunk mások kárára „boldogok“  lenni, mert ez nincs öszhangban a keresztény életvitellel, de magával a puszta erkölccsel sem.

Igaz lehetnek bizonyos körülmények, tényezők melyek kapcsán úgy gondolhatjuk jogunk van erre, vagy joga van a boldogságra a másik félnek...De ezek az érvek csak arra szolgálnak, hogy megnyugtassák lelkiismeretünket és szabad utat nyissanak tettünknek....

A lényeg ugyanaz marad...  „hanem elvevé a szegénytől az ő bárányát ......“

Szólj hozzá!
2017. március 18. 12:05 - Csakegyember

Napszemüveges prédikátorok...

                  images.jpg         

       Napszemüveges prédikátorok...

 

Nem tehetem meg, hogy ne tegyem szóvá ezt a jelenséget, ami környezetemben egyre inkább elterejdt.

A napszemüveg használata  prédikáló szólgálatban...

Míg Tanú voltam, sosem használtam  napszemüveget a szolgálatban...sőt mindenkit igyekeztem arra inteni, ne tegye ezt..

Hogy  miért  ?

Mivel a szemkontaktus ..., ugye  nem kell példákat felhoznom a Teokratikus iskola kézikönyvéből....

Igen mondottam,  hogy a szemedbe tudjon nézni a házigazda és Te is az ő szemébe..

Hogy látható legyen a szemedből visszatükröződő őszinteség, becsületesség és meggyőződés..

Hogy látható legyen, nekünk nincs miért egy napszemüveg mögé rejtenünk lelki világunk kapuját...

Hogy látható legyen, mi nem szégyelljük a jó hírt....

Igen, nem hordtam ezen okokból kifolyólag sosem napszemüveget, sehol sem..

Ám az utóbbi időben egyre több napszemüveges prédikátorra bukkanok, kimondottan mikor az irodalomálvánnyal szolgálnak...

Nem csak  egy városban, vagy csak egy településen, ám nálunk még inkább...

És a szemüveg viselésére nincs is  magyarázat, mivel ez olyan időszakban is szokássá vált, mikor is a nap és az erős fény még láthatáron sincs..Vagyis olyan időszakban,  mikor is erre még véletlenül sem lenne szükség..

Akkor kérdem én,  miért is hordják, nők férfiak egyaránt ?

Netán szégyellik a jó hírt ?

Vagy önmagukat szégyellik ?

Netán nem azonosulnak az általuk képviseltekkel ?

Netán nem akarják arcukat felvállalni a helyzettel kapcsolatban ?

Netán rejtenék a bejáratot lelki világukba ?

Vagy félnek a leleplezéstől, indítékaik nyilvánvalóvá válásától?

Bármi is legyen az ok...becsületes ember, ki  nem szégyelli az üzenetét s önmagát /bizonyos okokból kifolyólag/,  nem rejtőzködik egy szemüveg mögé.

Kiváltképpen nem rejtőzködik egy szemüveg mögé,  ha „ Ily nemes  cselekedetről „ van szó !

Címkék: Általános
2 komment
2017. március 18. 11:42 - Csakegyember

A vérről...egy kicsit másként IV.rész

           

20130821-betolakodo-genek-er-belulrol-aramlo12.jpgA vér az élet, a törvény és a szeretet..../befelyezés/.

 

 

 

TÖRVÉNY GYENGESÉGE  ÉS A SZERETET EREJE

A törvény sokszor a belső konformitás érzését kelti mely lényegében eltakarja, hogy milyenek is az emberek igazán. Jézus idejében ez lehetővé tette a vallásvezetőknek, mivel  szigorúan a „törvény szabályai szerint éltek“, hogy külsőleg az emberek számára  úgy tűnjenek, úgy mutatkozzanak, mint jó és becsületes emberek. De bévül telve voltak képmutatással és törvénytelenséggel.

Ugyanez érvényes napjainkra is.
A törvény legkisebb hatását akkor éri el, mikor is olyan területekkel foglalkozik, melyek legközelebb állnak a szívhez, vagyis az érzelmekhez.

A törvény ugyanis megjelölheti és megbüntetheti a bűnözőt. De ez már nem elegendő egy kapzsi ember irányába, ki a törvényt ugyan betartja, de kapzsiságával és fösvénységével másoknak okoz szenvedést.

Egy gyilkost a törvény által el lehet itélni, sőt ki is lehet végezni, de a törvény már semmit sem ér olyan ember irányába, ki telve van utálattal, féltékeny, irigy, megkeseredett, telve van haraggal  és bosszúvággyal.

Kimondottan ha ez az ember még elegendően ravasz is ahhoz, hogy a „törvény keretein„ bévül  ezeknek még szabad utat is adjon. Ismerek ilyen embereket, kik közül többen is igen magas pozíciókban vannak.

Megfigyelhetjük azt a nyilvánvaló különbséget azon hozzáállásban, melyben másokat irányítanak a törvények a határozatok és az előírások külsőleges betartására, s azon hozzáállás között, melyet Pál használt, mikor is másokat arra indítványozott, hogy haggyák abba a rossz cselekvését.

Pál apostol  ugyanis állandóan a szeretetre hivatkozik, nem a törvényre.

A rómaikanak írott levelében így fejezi ki magát: „Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte.Mert ez: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne orozz, hamis tanubizonyságot ne szólj, ne kívánj, és ha valamely más parancsolat van, ebben az ígében foglaltatik egybe: Szeressed felebarátodat mint temagadat. A szeretet nem illeti gonosszal a felebarátot. Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet.“ ( 13:8-10 )

Pál apostol ezt a hozáállást személyesen be is töltötte, mikor problémákat kellett megoldania.

Az egyik ilyen ismert eset, mikor is a bálványoknak áldozott hús fogyasztásának a kérdése vetődött fel.

A négy dolog  közül az egyikről volt szó, melyet a Cselekedetk könyve 15. fejezetében is  tárgyaltak.

Sőt Korintuszban némely keresztény pogány templomokba járt hol a húst először feláldozták majd megfőzték és feltálalták,  különleges erre fenntartott helységekben. Mindezt a templom falain bévül.

Az ilyen cselekedet némely keresztény szemében, kiváltképpen a zsidókból lett keresztények szemében olyannak tűnt, miként tűnne  napjainkban  Jehova Tanúi  szemében egy olyan testvérük cselekedete,  ki részt venne pl. a Szent Patrik római katolikus / New York/ székesegyházban tartott étkezésen, melyet előzőleg megszentelne az ott szolgáló pap, és az étkezésből befolyt összeg a katolikus egyház számlájára menne.

Teoretikusan összehasonlíthatjuk, hogy miként is tekintene egy keresztény  ilyen helyzetre.

Ám nyilvánvaló, hogy az első században sokkal komolyabb problémáról volt szó.

Hogy miként állt Pál  ehhez a kérdéshez ?

Netán azzal ijesztgette a keresztényeket kik  pogány áldozati  húst fogyasztottak, hogy bírói bizottságot hívnak össze és kiközösíthetik őket ?

Esetleg a törvényre hivatkozott, vagy valamilyen törvénygyűjteményre mikor is ezt a szokást el akarta törölni ?

Ellenkezőleg,  megmutatta, hogy maga a cselekedet önmagában nem elítélendő, de a következményei, igen nemkívánatosak lehettek, sőt tragikusak..

Pál tanácsát a szeretetre alapozta, nem a törvényre.

Ezért  ezt írta az 1 Korintusz 8:1-12 –ben:  „ A bálványáldozatok felől pedig tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismeretünk. Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít.Ha pedig valaki azt hiszi, hogy tud valamit, még semmit sem ismer úgy, amint ismernie kell.Hanem ha valaki az Istent szereti, az ismertetik ő tőle.Tehát a bálványáldozati hús evése felől tudjuk, hogy egy bálvány sincs a világon, és hogy Isten sincs senki más, hanem csak egy.Mert ha vannak is úgynevezett istenek akár az égben, akár a földön, aminthogy van sok isten és sok úr;Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől van a mindenség, mi is ő benne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is ő általa.De nem mindenkiben van meg ez az ismeret; sőt némelyek a bálvány felől való lelkiismeretök szerint mind mai napig mint bálványáldozatot eszik, és az ő lelkiismeretök, mivelhogy erőtelen, megfertőztetik.Pedig az eledel nem tesz minket kedvesekké Isten előtt; mert ha eszünk is, nem leszünk gazdagabbak; ha nem eszünk is, nem leszünk szegényebbek.De meglássátok, hogy ez a ti szabadságtok valamiképpen botránkozásukra ne legyen az erőteleneknek.Mert ha valaki meglát téged, akinek ismereted van, hogy a bálványtemplomnál vendégeskedel, annak lelkiismerete, mivelhogy erőtelen, nem arra indíttatik-é, hogy megegye a bálványáldozatot? És a te ismereted miatt elkárhozik a te erőtelen atyádfia, akiért Krisztus meghalt. Így aztán, mikor az atyafiak ellen vétkeztek, és az ő erőtelen lelkiismeretüket megsértitek, a Krisztus ellen vétkeztek.“

A törvény és annak betartásának szemszögéből tekintve tehát nem arról volt szó, hogy valaki evett – e az adott húsból vagy sem.

Amiről ugyanis szólt az egész az a szeretet és a  törődést volt,  hogy a szellemileg gyengébb testvér  “ akiért Krisztus szintén mneghalt“  nehogy a botlás veszélyének  legyen ezáltal  kitéve.  

Az érintett problémának ez sokkal nagylelkűbb megközelítése volt mely ugyanakkor lehetővé tette, hogy egy keresztény megmutassa, mi is rejlik igazából a szívében. Sokkal többet foglalt ez így magába, mint csak egyszerűen alávetnie magát valamilyen szabálynak vagy határozatnak.

A tanács melyet ebben az eseteben Pál adott  ugyanakkor nyilvánválóvá teszi, hogy az apostolok és a vének jeruzsálemi határozatára ( ahogy ezt feljegyezve találjuk a Cselekedetek 15. fejezetében) nem úgy tekintettek mint valamiféle „ törvényre“.

Ha ugyanis  tényleg „törvényről“  lett volna szó, Pál sosem írhatta volna le azt miket a korintusiaknak címzett. Ezen levélben egyöntetűen kifejezi véleményét, hogy a bálványoknak feláldozott hús fogyasztása lelkiismereti kérdés melyben az határoz, hogy másokat ezzel megbotránkoztatunk-e vagy sem.

Ha tehát valaki a Cselekedetek könyvének 15. fejezetét  „törvényként“ értelmezi, s ezen alapon továbbra is azt állítja hogy a benne található említése a vérnek arra utal,  hogy a keresztények így továbbra is a mózesi törvény alatt vannak a vér tekintetében, ezt azt jelenti, hogy teljesen figyelmen kívül haggya Pál apostol szavait.

Így ő a „ bálványoknak áldozott hús“ tekintetében, mely logikus öszefüggésben van a jeruzsálemi összejövetel teljes határozatával, nyilvánvalóan megmutatta, hogy az adott határozatnak nincs semilyen kötelező határozati értelme, nincs semilyen jogi vonatkozása.

Ha nem történhetne megbotránkozás, akkor senki sem itélhetné jogosan Pált vagy más keresztényt azért, hogy bálványoknak áldozott húst fogyasztott.

Vagyis Pál szavaival élve „ De nem a tulajdon lelkiismeretet értem, hanem a másikét. Mert miért kárhoztassa az én szabadságomat a más lelkiismerete? „ (1 Korintusz 10:29)

A keresztény szabadságnak sosem szabadna ahhoz vezetnie, hogy érzéketlenné válunk mások lelkiismerete és kétkedése  irányába.

A másik oldalon, senkinek sincs joga arra, hogy másokra erőszakolja lelkiismeretét, és így korlátozza krisztusi szabadságát, melynek az illető örvend.

Semilyen csoport, vagy bizonyos férfiak kiválasztott csoportja kik önjelölt apostolok képében tetszelegnek, nem rendelkeznek  ahhoz való joggal, hogy saját kollektív lelkiismeretüket másokra helyezzék és ez alapján itélkezzenek, bírói döntéseket hozzanak.

Az előző fejezetben azt boncolgattuk, milyen különbség van a törvény és az alapelvek között. A törvények hatalmat léptetnek életbe az autoritás kényszerítésének fényében, míg az alapelvek azon elvek alapján működnek, melyeket tartalmaznak.

Jézus gyakran tanított példázatok, történetek  segítségével, melyek nem törvényeket boncolgattak. A hallgatók elmélyében mégis nyomot hagytak, mint létfontosságú alapelvek és tanulságok.

Példázat a tékozló fiúról  nem arról szólt , hogy azt törvénybe  foglalták volna  és végül ez alapján  ezekután mindenkinek vissza kellett volna  fogadnia tékozló gyermekét ünnepséget tartva, vagy  ehhez hasonló.. Ehelyett kihangsúlyozza a szeretet szellemét, a nagyvonalú  szeretetteljes hozzáállást..

Az írásokban sok módszer összakapcsolásával találkozhatunk és az igazsághoz tartozik az is, hogy találhatóak benne nyilvánvaló tiltások és utasítások is, de találunk benne történeteket is, melyek megmutatják a helyeselt életmódot..(pl. szeretetben élni, békére törekedni a másokkal való kacsolatokban).. De találunk válaszokat is konkrét és aktuális kérdésekre.

Példaként említsük meg Pál apostolt, ki  nagyon sok az  idejében lejátszódó vitakérdéssel  kapcsolatban adott tanácsot és foglalt álláspontot. S mikor így tett célja nem egy új törvény megfogalmazása vagy kikiáltása volt, inkább az, hogy egészséges szellemi tanácsot adjon a diszkutabilis probléma megoldása érdekében

Miként lehet elérni az igaz egységet

Igaz, hogy a jogi ellenőrzés megalkotásával mások felett bizonyos mértékű egységre és rendre  lehet szert tenni.

De netán  ez  lenne az óhajtott és valóságos egység és rend  ?

Vagy csak  olyan egységről és rendről beszélhetünk ennek kapcsán, mely a személyes egyéniség elvesztésén és teljes alárendteltségen alapul ?

Ezért vetődik fel a kérdés, hogy  netán azáltal, hogy a személyes életünkben elutasítjuk  a kiválasztott férfiak egy csoportja által gyakorolt kontrollt  melyet felettünk  törvényeikkel és myagarázataikkal  gyakorolnak,   ekkor esetleg az igaz egység köteléke  ellen  tevékenykednénk ?

Ez netán azt jelentené, hogy  így majd akkor  mindenki elered saját útján, saját irányába, függetlenné , önteltté és önfejűvé  válik ?

Nem, nem  kell ennek megtörténnie, sőt nem is fog megtörténni, ha mindnyájan valóban elfogadjuk  annak vezetését ki a valódi szabadságot biztosítja számunkra

Miként  senki sem szeretheti egyszerre  a láthatatlan Istent  ugyanakkor  gyülölheti  felebartját, akként senki sem élhet Isten láthatatlan Fiával egyetemben, mikor is vitában és elkülönülve él azoktól, kik szintén Krisztushoz tartoznak és elismerik vezetését.

Ám az írások szerint ez nem valamiféle szervezethez való tartozást foglal magában, hanem a szeretetet. A szeretetet,  mely „ az egység tökéletes köteléke“, mivel „ .....a szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát..“ (1 kor 13:4,5)  

Mivel a szeretet a jót keresi mások számára.

A szeretet az embereket nem kényszeti, hogy egy kapcsolatban kitartsanak, hanem  arra készteti az abból fakadó buzgóság, hogy vonzódjanak  egymáshoz.

Bármilyen formája a keresztény egységnek, ami nem a szereteten alapul, az képmutató, és igen messze áll a  valóságtól. És csakis kereszténytelen eszközökkel lehet igy életben tartani.

 

A keresztény szabadság áldása.

Jehova Tanúi között napjainkban hihetetlen mennyiségű bonyolult szabályok összessége uralkodik, melyek szinte  az életük és viselkedésük minden területén elveszik tőlük azt a lehetőséget, hogy a saját lekiismeretük alapján dönthessenek.

Így lényegében egy  önkényuralom rabjaivá teszik őket,  kik  vallási alapú  bírósági törvényszék határozataitól függnek, melyet egy esendő és tévedő férfiak  csoportja alkot.

Mint volt részese ezen határozatoknak és tagja ezen törvényszéknek, meg vagyok arról győződve, hogy minden jelenlegi rossznak és problémának a gyökere abban rejlik, hogy elfelejtettük elismerni azt az igazságot, mely szerint mint keresztények  már nem tartozunk felelőséggel a törvény irányába, vagyis nem vagyunk már a törvény alatt.  Már Krisztus vezetése alatt, Isten ki nem érdemelt kedvessége alatt vagyunk..

Isten Fia által igazi szabadságnak örvendhetünk, mely felszabadított a törvényesség bilincseitől.

Így  örvendhetünk az  igazságnak, mely nem valamilyen  szabályok betartásából , inkább  szeretből  és hitből   ered.

Ezen isteni elrendezés felismerésének a hiánya, vagy éppen képtelensége, feltételezések, vagy kételyek, hogy egy láthatatlan szellemi lény megfelelően és hatékonyan tudja  irányítani és vezetni követőit itt a földön, s ezt anélkül,  hogy ehhez szüksége lenne  bármiféle   igen magasan szervezett  látható  és egységes központra, mely ugyanakkor  vallási törvényszékként működne.  És annak az el nem ismerése, hogy az emberek így is védelmezve lennének a rossz cselekvésétől, vagyis hogy ehhez ne lenne szükségük egy védelmező „börtönfalra“, melyet törvények,  határozatok, és szabályok alkotnak – ezek a lehetséges okok, miért is sokan, lehet a túlnyomó többségük  szinte fél attól a gondolattól, hogy mégsem kell a törvény zászlaja alá besorakozni, s hogy azt el lehet utasítani mint  ami nemcsak hogy teljesen praktikátlan, de veszélyes, és  rosszindulatú,  ami inkább az erkölcstelenséget mozdítja elő.

Isten szent szelleme mely Krisztus által elérhető számunkra, olyan erő, ami felette  áll azon  törvénynek is, ami  egy keresztényt arra  motivál,  hogy szeresse Istent és felebarátját.

Ezért mondhatta az apostol: „ Ha azonban a Lélektől vezéreltettek, nem vagytok a törvény alatt...................De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Az ilyenek ellen nincs törvény. ( Galáta 5:18, 22,23)

A keresztény szabadság nagysága éppen abban a tudatban rejlik, hogy teljesen szabadon és őszintén a cselekedeteinkben visszatükrözzük Isen ezen tulajdonságait, és így semilyen vallási elöljáróknak sincs joguk arra,  hogy az életünkbe helyezzék magukat és így elrontsák azt  a módot,  ahogy  személyesen mi fejezzük ki  szeretetünket, kedvességünket, vagy éppen  a szellem más gyümölcsét.

És így anélkül  tehetünk, hogy bármitől is  félnünk kellene, mivel tudjuk, nem vagyunk a „ törvény“ alatt,  a törvény ugyanis el lett törölve, így nem létezik.

Nem létezik szabályok semilyen  gyűjteménye sem, mely korlátozna bennünket abban  amiről szívünkben meg vagyunk győződve, hogy  mi a helyes, a  jó, a szerető, kedves,  Isten álltal jóváhagyott.

S ezt  mindannak ellenére, hogy ezzel némely személyek vagy éppen  csoportok nem fognak egyetérteni....

Ez semmi esetre sem kicsinyli le azon felelősségérzetünket, mellyel mint Krisztus által felszabadított emberek rendelkezünk.

Sőt, inkább ellenkezőleg még nagyobb felelőséggel rendelkezünk, mivel tudjuk hogy kell beszélnünk és viselkednünk, mint olyan embereknek, kik majd megitéltetnek nem valamilyen törvénygyűjtemény vagy  emberek által meghatározott  szabályok összessége alapján, de : “ Úgy szóljatok és úgy cselekedjetek, mint akiket a szabadság törvénye fog megítélni. Mert az ítélet irgalmatlan az iránt, aki nem cselekszik irgalmasságot; és dicsekedik az irgalmasság az ítélet ellen.“ ( Jakab 2:12,13)

A szabadság törvénye melyről Jakab a levelében említést  tesz ugyanaz,  mint a  legfelsőbb törvény, vagyis: „Szeretni fogod felebarátodat mint önmagadat......“

Az a tudat, hogy Istent megörvendezteti miként életünket a szeretet alapján, és nem valamiféle törvényes szabályok összessége alapján éljük, ez számunkra megtisztító és buzdító hatással bír.

Isten Fia ki a  mi „ Fejünk“ és “Urunk“, ki  felszabadít a törvény hatálya alól és olyan emberektől kik ilyen vallási törvényeket kigondolnak,  megfogalmaznak és  azokat mások számára  betartásként, követelményként  kirónak, számunkra  a szeretet megtestesítője.

Éppen ezért nem kell  azon igyekeznünk, hogy fejből megtanuljunk bonyolult szervezeti szabályokat és eljárásokat.

Lényegében egyáltalán nem kell a törvény fogalmán gondolkodnunk.

Inkább Isten Fiára  szeretnénk figyelmünket irányítani és arra, hogy mit tanultunk és tanulhatunk tőle a Bibliából

Jézust követve Így  élhetjük  leghűségesebben életünket.

Vége

Ki  türelmes volt és végig követte ezen értekezés összes részét,  annak most már elárulom/ habár ez bizonyos részekből kitűnt/, hogy ez  Raymond  Franz  " A keresztény szabadság keresése"  című könyve IX. fejezetének a fordítása, "A vér az élet, a törvény és a szeretet".

http://www.straznavez.cz/Freedom_Czech/Franz_HledaniKrestanskeSvobodyOnline.p

Címkék: Vér
Szólj hozzá!
2017. március 18. 11:40 - Csakegyember

A vérről...egy kicsit másként III.rész

20130821-betolakodo-genek-er-belulrol-aramlo12.jpg

 

Akkor folytassuk.................

 

 

 

 

A vér, az élet, a törvény és a szeretet..../folytatás/.....

Forrás: http://www.straznavez.cz/Freedom_Czech/Freedom_Ch09.htm

 

„TARTÓZKODJATOK  A VÉRTŐL „

A Cselekedetek könyvének 15. fejezetében olvashatóak azok a gondolatok,melyeket az apostolok és a jeruzsálemi vének fogalmaztak meg és küldtek el a gyülekezeteknek. A szóbanforgó szöveg összefüggésben használja a bálványimádást, a vért,  a paráznaságot, és  a fúlvaholt állatokkal kapcsolatosan  a tartózkodjatok kifejezést.

Ez a görög kifejezés ( apékthomai),  melyet az írók választottak egy alapvető jelentéssel bír, vagyis: tartózkodni – távol tartania magát az embernek valamitől

Az Őrtorony kiadványok azonban arra mutatnak rá, hogy a vér tekintetében ezen szónak, mindent magában foglaló alkalmazása van. Az  Örökké élhetsz  paradicsomban a földön  c. kiadvány a 216. oldalon/angol/ ezt írja: „Tartózkodni a vértől azt jelenti, hogy azt egyáltalán nem fogadjuk be testünkbe.“  Hasonlóan olvashatuk az Őrtorony 1988 Május 1 - számában /angol/: „Jézus nyomdokaiban járni abban az időben azt jelentette, hogy nem fogadnak be vért a testükbe se szájon keresztül, se másként“

Rendelkezik  azonban ez az említett  szó tényleg  valamiféle abszolút jelentéssel, mint ahogy azt a  kiadványok állítják ?

Vagy ettől eltérően  relatív jelentéssel bír,  mely konkrét,  behatárolt területre vonatkozik ?

Ahogy az 1 Timóteus 4:3 - ból nyilvánvalóvá válik, az adott meghatározás nemcsak abszolút,  mindent magába ölelő fogalomban értendő /vagyis nagy általánosságban/, de rendelkezik teljesen specifikus konkrét meghatározásban is.

Pál apostol itt arra figyelmeztet( 1 Tim. 4:3), hogy némely csak névleges keresztények a gyülekezetekbe olyan tanításokat hoznak be,  mint pl.: „ ... akik ellenzik a házasságot és bizonyos ételek élvezését, amelyeket Isten azért teremtett, hogy a hívők és akik megismerték az igazságot, hálaadással részesedjenek belőlük.“

Pál nem arra utal, hogy a hamis tanítók másoknak a minden ételtől való tartózkodást irnák elő melyet Isten teremtett, nem.  Ez ugyanis  teljes,  abszolút böjtöt jelentene, melynek az eredménye halálhoz vezetne. Az apostol nyilvánvalóan arra gondolt, hogy  ezek a tanítók specifikus ételeket  tiltanak, a legvalószínűbb hogy azokat, melyeket a mózesi törvény is tiltott.

Figyeljük meg, hogy Péter apostol miként használja a „tartózkodjatok“  kifejezést,  az 1 Péter 2:11 - ben... „ Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok meg magatokat a testi kívánságoktól, amelyek a lélek ellen vitézkednek ! “

Ha a tanácsát a szó abszolút értelmében szeretnénk alkalmazni, akkor semilyen testi kívánságot se elégíthetnénk ki. Mindezt minden bizonnyal Péter nem akarta tőlünk. Mindnyájunknak vannak testi kívánságai,  mint pl. enni, lélegezni, aludni, pihenni és sok egyéb, melyek teljesen  rendben is vannak.

Hogy megértsük azt, mely testi kívánságoktól kellene tartózkodnunk, szükséges, hogy Péter szavainak a szövegösszefüggéseiről tájékozódjunk. Csak ezekután leszünk képesek megérteni, hogy nem minden testi kávánságról beszél Péter, inkább azokról,  melyek károsak,  melyek bűnösek,  melyek tényleg megosztottságot idéznek elő a lélekben.

Éppen ezért meg kell kérdeznünk, milyen szövegösszefüggésben használta Jakab és a többi résztvevője a szóbanforgó  jeruzsálemi összejövetelnek a „ tartózkodjatok a vértől“  kifejezést ?

A konkrét kérdés melyet ez az összejövetel vitatott, az az volt,  hogy némely zsidóból lett keresztény elvárta  a pogányokból lett keresztényektől, hogy nem csak hogy körülmetélkedjenek, de hogy betartsák a mózesi törvényt is.

Péter apostol pontosan ezen követelményhez, vagyis  a mózesi törvény betartásához szólt hozzá, s úgy határozta azt meg, mint ami egy „iga“.

Péter után Jakab szólalt fel az összegyűltek előtt, s felsorolta azokat a dolgokat, melyektől a pogányoknak tartózkodniuk kellene : hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértől..“

Majd hozzáfűzte:“ Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a hirdetői, hiszen a zsinagógákban minden szombaton olvassák.“

Mikor tehát Jakab megfogalmazta ajánlását, nyilvánvalóan  figyelembe vette, mit is hallottak az emberek a zsinagógákban, mikor is „Mózest“ olvasták fel nekik. Tudta, hogy a múlt időszakában léteztek pogányok, “ a nemzetekből valók “, kik a zsidók mellett éltek...

S hogy milyen követelményeket támasztott irányukba a mózesi törvény  ?

Nem  követelte meg a körülmetélkedést tőlük, de tartózkodniuk kelett olyan cselekedetktől, melyek Mózes 3.-dik könyvének 17. és 18. fejezeteiben vannak felsorolva.

A megtiltott szokásokhoz tartoztak, melyektől mind az izrarelitáknak mind az idegen letelepedőknek tartózkodniuk kellett,  a bálbányimádó áldozatok, (3.Mózes 17:10-16), a vér fogyasztása, beleértve a nem kivéreztetett - fúlvaholt állatok fogyasztását, ( 3 Mózes 17:10-16),  az erkölcstelen viselkedéstől való tartózkodás / beleértve a homosexualitást  és a vérfertözést is/ ( 3 mózes 18:6-26)

A jeruzsálemi összejövetel idejében, Izrael már pogány fennhatóság alá tartozott, és igen sok zsidó hazája határain kívül lakott, a környező nemzetek között. /Ezeket a zsidókat „diaspora“ nak nevezték, ami azt jelenti: szétszóródottak./

De Jakab tudta, hogy sok római városban az élet a zsidó közösségekben hasonló volt a régi időkéhez, így teljesen általános volt, hogy pogányok is látogassák a zsinagógákat  és érintkezzenek a zsidókkal.

Az első keresztények, voltak azok zsidókból vagy éppen a pogányokból lett keresztények, szokásuknak tartották, hogy a zsinagógák összejöveteleire eljárjanak. És  bizonyosággal tudjuk azt is, hogy ilyen helyen ment végbe  Pál apostol prédikáló munkájának nagy része is.

Jakab utalása a mózesi törvényre az egyes városok  zsinagógáiban  igen jó alapot nyújt számunkra azon véleményhez, hogy mikor is az előző versekben felsorol bizonyos dolgokat, melyektől óvakodni kell, minden bizonnyal a mózesi törvény tilalmaira gondol, melyek egyaránt érintették a pogányokat is, kik  a régmúlt időkben a zsidókkal lakoztak.

Ahogy megfigyelhettük Jakab nemcsak hogy felsorolja beszédében ugyanazokat a dolgokat, melyeket megtalálunk Mózes 3. könyvében, de még a sorrendet is betartja, melyekben Mózesnél  megfogalmazódnak :...bálványimádás, vér, hús a fúlvaholt /nem kivéreztetett/ állatok,  sexuális erkölcstelenség. Ezek voltak azok a dolgok, melyektől a pogányokból lett keresztényeknek Jakab tanácsaival öszhangban tartózkodiuk kellett.

A nyivánvaló oka az ő ajánlásának pedig egy igen általános szituáció volt,  melynek folyamán a keresztény összejöveteleken találkoztak mind a pogányokból mind a zsidókból lett keresztények.

Jakab azon igyekezett,  hogy az eredetileg kölönböző háttérrel rendelkező gyülekezet megőrizze az imádatban való egységét. Ezért, mikor a pogányokból lett keresztényeket arra szólítja fel, hogy „tartózkodjanak a vértől“, nem egy univerzális törvényt alkotott,  vagy éppen adott ki,  de egy teljesen specifikus helyzet kontextusában gondolkodik. Vagyis  azt szeretné, hogy a pogányokból lett keresztények, haggyák abba a vér evését, mivel ilyesmi a zsidók számára útálatos.

És ha valaki ezeken az alapokon kívül  netán még több jelentést szeretne adni  a szóbanforgó  jeruzsálemi határozatnak, s így valamilyen „szent“ státust adni a vérnek, akkor az egész helyzetet kiragadja a bibliai és történelmi kontextusából, s olyan jelentéssel ruházza fel, mely  igazából  nem lelhető fel benne.

Szintén figyelemreméltó, hogy Jakab a felsorolásába nem vonta be se a gyilkosságot,  se  a lopást.

Mivel ezen dolgok általános tudatában voltak mind a zsidók mind a pogányok, úgy értelmezve azokat,  mint amik elvetendőek.

De a zsidóktól eltérően a pogányok elfogadták a bálványimádást, fogyasztottak vért, és  húst is, mely nem volt kivéreztetve, s nem itélték el az erkölcstelenséget sem.

Ez a jeruzsálemi ajánlás tehát olyan területekre vonatkozott, melyeken a pogány szokások leginkább megbotránoztathatták a zsidókat, és szakadásokhoz vezethettek volna.

Mivel a mózesi törvény a béke megőrzése érdekében a jövevények és a zsidók között nem követelte meg a körülmetélkedést, úgy Jakab sem fogalmazta meg követelményeiben.

A levelet, melyet Jakab szavai alapján fogalmaztak meg s küldtek el, kimondottan a pogányokból lett keresztényeknek szánták, a nemzetekből valóknak, kik Antiókiában, Szíriában és Cilíciában laktak, északra Izráeltől.
S  a levél küldetése az volt, hogy reagáljon egy konkrét problémára, vagyis arra, hogy a hívők egy bizonyos csoportja /zsidók/, a pogányokból lett keresztényeket megpróbálta rászedni a mózesi törvény betartására. S ahogy megfigyelhettük, így a levélírók  olyan területeket vettek figyelembe, melyek leginkább okozhattak volna nézeteltéréseket a zsídókból és a pogányokból lett keresztények között.

A későbbiekben még nyilvánvalóbban látni fogjuk,  hogy ezen levél tartalmában semmi sem bizonyítja azt, hogy ennek egy „új törvénnyé“  kellett volna válnia, melyben ezen négy megtiltott dolognak valamiféle “Quadrilog“ - ot kellett volna alkotnia, felváltva a „Dekalog“ -ot,  vagyis a mózesi törvény eredeti tízparancsolatát.

Nem, ugyanis egy konkrét  tanács hangzott el, egy konkrét történelmi szituációban.


Némelyekkel való kivételezés..

A vezető testület tagjának szemszögéből nézve, sokszor az az érzésem volt, hogy a tantételek alkalmazásánál bizonyos fokú diszkrimináció figyelhető meg, s hogy így kivételezve van bizonyos szakértelmet igénylő munkákat végzőkkel.

Pl, a tanároknak meg volt engedve, hogy tanítsák az evolúciót. Így csakis és kizárólag az objektivitás szemszögét figyelembe véve tehettek,  s ha lehetséges volt,  előre meg kellett magyarázniuk, hogy nekik más a világnézetük.

Miként láttam, a jogászok  pl. részt vehettek  a szavazati központokban végzett munkákban.

De a legérdekesebb az volt, hogy az orvosok nemcsak hogy tagjai lehetnek bizonyos egészségügyi szervezeteknek, melyek olyan eljárásokat hagynak jóvá mint pl. a transzfúzió, de meg is engedik nekik, hogy ők maguk is végezhessenek transzfúziót olyan páciens esetében, ki nem Tanú, s ki ezt igénybe szeretné venni.

Ezt azzal magyarázták, hogy a mózesi törvény megengedte az izraelitáknak, hogy eladhassák a nem kivéreztetett állatok húsát az idegeneknek ( 5 Mózes 14:21). Ezen állatok vére azonban még mindig a testükben/húsúkban/ volt, tehát nem távolították   azt el a testből,  és nem is tárolták, ellentétben  azon eljárástól, mely a transzfúziót megelőzi, s melyet  a szervezet elitél min olyat, ami megvetése az isteni törvénynek.

Semilyen kategorikus felhivás a vér szentsége iránti tisztelet megőrzésére, semilyen figyelmeztetés arra vonatkozóan, hogy a vérrel való visszaélés vérbűnt hordoz magában. És semilyen érvek, melyek elitélik a vér tárolását mint az Isten törvényével való megvetés egyik formályát. Tehát semmi sem érvényes ha egy sebészről van szó, ki ugyanakkor Jehova Tanúja.

Őszintén megvallva, még akkor is, ha senkit sem szeretnék megbántani, ha így újra átszeretném  magam rágni azon a számtalan határozaton, rendeleten, előíráson, formalisztikus boncoláson, melyről Jehova Tanúinak ez a fejezete szól, nem marad számomra más hátra, mint hogy kifejezzem, ha az ember a mindennapjaiban ezen szellem alapján gondolkodna és cselekedne  melyben mindez megfogalmazódodott,  a körülötte lévők valószinűleg azt gondolhatnák, hogy megőrült.


Miért fogadják el az emberek ?

Pál apostol beszélt arról, hogy az idejében a keresztények közül is némelyek a törvény  alatt szerettek volna maradni (Galáta 4:21).

S ez  mit sem változott napjainkig.

Pál idejében némely zsidókból lett  keresztény  igyekezett előtérbe helyezni a körülmetélkedést s annak betartását, ezáltal  a mózesi törvényt is.

Mamár senki sem követeli meg, hogy a keresztények alávessék magukat a mózesi törvénynek. De azáltal, hogy bizonyos személyek támogatják a kereszténységhez való formalisztikus hozzáállást, számtalan törvényes határozatot hoznak létre, vagyis szabályok rendszerét. Ezáltal a szabályok rabszolgaságát hozzák létre karöltve a tradicionális eljárásokkal, melyek így az ember Istennel való  kapcsolatát meghatározzák és irányítják.

De miért vetik alá magukat az emberek ilyen nyomásnak ?

Mi okozza, hogy feladják értékes szabadságukat, feladják a saját lelkiismeretük szerinti cselekvés lehetőségét, s ezt még életük legintimebb szférájában is?

Mi okozza, hogy hajlandóak alávetni magukat tökéletlen emberek véleményének s utasításainak, mikor is ezzel kockára teszik munkahelyüket, szabadságukat, házasságukat, s végül életüket, legyen az a saját,  vagy éppen a leginkább szeretetett személy életet ?

Sok tényező játszik mindebben közre.

A család, vagy a környezet igen erős nyomással lehet az egyénre, és ha mindennek alárendeli magát, akkor az azt is jelenti, hogy ezáltal elkerüli a nézeteltéréseket, konfliktusokat.

Némelyeknél ez lehet egy totális, szinte bénító félelem attól, hogyha a szervezeti „bárkán“ kívül találja magát, Isten által elvetett,  így pusztulásra kárhoztatott lesz.

De az egyik ok mindennél lényegesebb, és a legtöbbször az egész probléma gyökere is.

A legtöbb ember szeret fekete-fehér világban élni, melyben mások döntenek helyette, mások döntenek arról, hogy  mi az ami számára helyes vagy helytelen. Vagyis a saját lelkiismerete alapján meghozott döntés bonyolult lehet számára, sőt néha még fájdalmas is.

Ezért sokan nem is  igyekszenek, inkább azt részesítik előnyben, hogy valaki más mondja meg nekik, mi az amit tenniük kell. Lényegében, hogy valaki más legyen az "ő" lelkiismeretük.

Ez a gondolatbeli hozzáállás tette lehetővé, hogy Jézus olyan rendszerbe szülessen, melyben a rabbik domináltak tradiciánális döntéseikkel. Ahelyett, hogy az emberek Isten szavára és saját lelkiismeretükre való teintettel döntöttek volna, ez volt az általános: “kérdezzd meg a rabbit !“

És  Jehova Tanúi között vitathatatlanul ez áll fenn: “ kérdezd meg, mit mond erre a szervezet“ vagy még egyszerűbben: „kérdezd meg Brooklynt“

Egy további ok minderre a rafináció, mely igen nehezen fedezhető fel abban, ahogy ezeket a jogi  elemzéseket és értelmezéseket tovább adják  alkalmazásra.

A vallási  buzgósággal oly nagy nyomatékot adnak a törvényeknek és a vallási formalizmusnak, ugyanakkor még spekulatív és alattomos szofisztikai részletekkel töltik meg azokat, olyan érveléssel mely ugyan  hamis, de azt a látszatot kelti mintha megbízható, sőt mintha szellemtől teljes inspiráció lenne.

Sokszor igen komoly erőfeszítést kell kifejteni, hogy az ember felismerje milyen hamisságról is van szó.

De az emberek igen gyakran nem hajlandóak megtenni ezt az erőfeszítést..

Gondolkodjunk  most el a rabbinikus közeg két példájáról. “A törvény tanítói“,  azon igyekeztek, hogy a legrészletesebben megmagyarázzák 2. Mózes 16:29 - et : „Lássátok meg! az Úr adta néktek a szombatot; azért ád ő néktek hatodnapon két napra való kenyeret. Maradjatok veszteg, kiki a maga helyén; senki se menjen ki az ő helyéből a hetedik napon.“

Arról döntöttek, hogy sabbat napján a város vagy falu szélétől csak bizonyos távolságot tehet meg az ember /valamivel kevesebb mint 915 métert/. Ezt a távolságot úgy hívták, mint a“ sabbatnapi út“. Ennek ellenére létezett lehetőség arra, hogy  sokkal nagyobb távolságot is megtehessenek szombat napján az adott  településtől, s mely lehetőségre a rabbik is áldásukat adták.

Miről is volt szó ?

Az ember lényegében egy nappal  sabbat előtt létesíthetett másik lakhelyet is, bárhol eredeti  házától, de  nem távolabb 915 méternél, hol előzőleg készletet hagyott magának ami legalább két étkezésre elegendő elemózsiát tartalmazott. Ez lehetővé tette  számára, hogy sabbat napján először második lakhelyéhez utazzon, s onnan további 915 métert utazhasson oda,  ahová azt szükségesnek tartotta.

Hasonlóan állították fel  a Jeremmiás 17:22 - ben lefektetetteket : „Házaitokból se vigyetek ki terhet szombat-napon, és semmi munkát ne végezzetek, hanem szenteljétek meg a szombat-napot, úgy amint atyáitoknak megparancsoltam!“

„ A törvény tanítói „ úgy határoztak, hogy semmi sincs azellen, hogy a tárgyakat e ház egyik részéből a  másik részébe helyezzék át, s ez még akkor sem volt számukra probléma, ha a házat egy családnál többen lakták.

Ezért úgy határoztak, hogy kik egy központi hely körüli házakban laknak, pl egy közös udvar körül, akkor az érintett házak egész csoportjának általános szabályokat hozhatnak a belépésre vonatkozóan. Ezt  úgy tehették meg, hogy az udvarra való belépésnél egy ajtónyílást /ajtótokot/ állítanak fel, s fönt áthidalják - összekötik őket egy gerendával. Ettől a pillanattól kezdve úgy lehetett tekinteni minden egyes így „összekötött“ házra, mint ami „egy lakhatási épület“, és semmi sem állt már annak útjában, hogy a tárgyakat az adott „lakhely“ egyik pontjából a másikba vigyék sabbaton úgy, hogy a törvényt  megsértenék.

Hasonlítsuk most össze ezen gondolkodásmódot s annak  jogi útvesztőit azon móddal, melyet az Őrtorony használ, mikor is gyakrolatba ülteti át utasításait,  melyek az orovosi praxis bizonyos vonatkozásait érintik.

 Az olvasók kérdései 1989 március 1- i száma /angol/,  azt a módszert taglalta, mikor is a páciensnek az operáció előtt leveszik vérének egy mennyiségét, majd azt tárolják, s  mikor a beavatkozásra sor kerül, visszajuttatják azt  a  véráramába. A határozat erre az eljárásra kategorikus: Jehova Tanúi ezt a módszert nem fogadják el !

Miért ?

5 . Mózes  12:24 - et említik  meg,  mely  alapján  egy megölt állatnak a vérét a földre kellett kiengedni. Közelebbi magyarázat nélkül  ezt a szöveget úgy értelmezik, mint analógiáját a fentiekben vázolt orvosi beavatkozásnak, mikor is élő ember saját  véréből „tárolnak“ egy bizonyos mennyiséget későbbi orvosi beavatkozásra.

A cikk ezekután egy másik módszer taglalását folytatja, mikor is a páciens vére az operáció során oxigéndúsítás miatt egy testen kívüli „vérkeringésbe“  van vezetve.  Vagy mikor is hemodialízis kapcsán /művese/,  gépet használnak,  mely a  vért szűri-tisztítja, majd  visszavezetik  a páciens testébe. Az olvasók a cikkben megtudják, hogy az első és tiltott módszerrel ellentétben az utóbbi módszer-módszerek elfogadhatóak egy keresztény számára.

Hogy miért ?

Mivel egy keresztény ezen módszerre úgy tekinthet, mint ami a “ vérkeringésének a meghosszabítása, hogy így a vér áthaladhasson egy műszerven „ ..Vagyis hogy a vér ezen zárt rendszerben - keringésben továbbra is a test része, és ezért ezt nem szükséges „kiönteni“.

De miben különbözik ez a művileg „meghosszabított“ vérkeringés a rabbik formalisztikus jogi rendszerétől mely lehetővé tette a sabbatnapi út  „meghosszabítását“, s ezt   azáltal, hogy  egy új „lakhelyet“ hoztak meguknak létre ?

Vagy miként különbözik ez a régmúlt legalizmusától, mely alapján két  formálisan felállított ajtófélfa  melyeket egy gerendával hidaltak át, egy több házból álló „ zárt kört alkotott“ ... vagyis „ egy“ lahkelyet ...?

Miként különbözik mindez tehát  attól,  hogy a vérre formálisan úgy tekintenek az említett módszerek folyamán, mint egy zárt keringési rendszer részére, s így akkor minden rendben van ?

Nyilvánvaló, hogy ez ugyanaz a fajtája a ravasz gondolkodásnak,  jogilag formalisztikus használata  bizonyos részleteknek, melyek a múlt / rabbik/ idejében kapóra jöttek, s így kapóra jönnek napjainkban is.

Szívükben lehet hogy a Tanúk érzik,  a vér tárolásának módszere nincs jobban a Biblia ellen, mint mikor is testen kívüli vérgeringést vesznek igénybe  a vér kezelésének érdekében...De senki sem engedi meg nekik, hogy saját lelkiismeretükre hagyatkozva hozzák meg döntésüket.

Élet foroghat kockán, de a formalisztikus gondolkodásmód,  és az Őrtorony  magyarázata  kötelez,  mivel egy „fontos teokratikus törvénygyűjteményről“ van szó.

És ha valaki erre nem  hallgat, akkor kockázatja, hogy kiközösítik... /Bocsánat  most úgy mondják elkülönült, de lényegében kiközösítik...Ez is egy farizeusi megközelítés..  de  erről majd máskor..).

 

Folytatás:  Következik.....

Címkék: Vér
Szólj hozzá!
2017. február 24. 09:06 - Csakegyember

A vérről... egy kicsit másként II.rész

 ver_i.jpgŐszintén.... nekem a cikk fordítása közben ennél a résznél többször is abba kellett hagynom, nem bírtam,...több okból kifolyólag se,...ezért is ezen részt csakis erős idegzetű személyeknek ajánlom.....

 A vér, az élet, a törvény és a szeretet....  folytatás

Tegyünk most közzé egy igen szomorú/tragikus/ esetet, mely a Discovery c. folyóirat 1988 augusztusi számában jelent meg:

Egy Jehova Tanúja hölgy 42 éves korában éveken át tartó sebészeti beavatkozásokra szorult húgyhólyagján található tumor következtében. Az utolsó ezen beavatkozásnál késleltette a felülvizsgálaton való részvételt, míg nem kezdett el erősen vérezni, melynek eredménye nehéz vérszegénység lett. Ahhoz tartotta magát, hogy nem fogadja el vértranszfúziót, s az orvosok respektálták akaratát. Az urológián egész héten sikertelenül próbálták megállítani a vérzést, miközben a vérképe egyre rosszabb lett.... Az orvosnő ki ezt a cikket írta, folytatja a beszámolóját: ....vérképének fokozatos romlásához párosultak a légzési zavarok is..... A szerveknek működésükhöz bizonyos mennyiségű oxigénre van szükségük, mely a tüdőből jut el a test többi részébe hemoglobin molekulák által, melyek a vörös vérsejtekben találhatóak.....Az orvosi csapat fokozatosan növelte annak bejuttatást a szervezetbe oxigénmaszk segítségével, míg a páciens már végül tiszta oxigént lélegzett be. Az utolsó egynéhány vörösvérsejt, mellyel még a páciens rendelkezett, teljes erőbevetéssel dolgozott, de így sem voltak képesek a szükséges mennyiségű „üzemanyagot“ elszállítani a szükséges helyekre, hol az organizmusnak szüksége lett volna erre. Így nem volt elég levegője, és a légzési frekvenciója növekedett. Ez kábulathoz vezetett, később pedig menthetetlenül megszólaltak a szívizom szálai, melyeknél az oxigénhiány éles és szorító mellkasi fájdalommal jelentkezett.....Az orvosnő, a cikk szerzője leírja, milyen érzése volt abban a pillanatban, mikor  is belépett a beteg szobájába:....Mikor beléptem, igen vérfagyasztó látvány fogadott. Mindenki a helységben a pácienssel foglalkozott akin oxigénmaszk volt, s ki gyorsabban lélegzett, mint az emberi erőből egyáltalán lehetségesnek tűnt volna. Az ágyánál három barátja hajolt fejéhez kik Jehova Tanúi voltak, s  akik instrukciókkal látták el. Kétoldalt néhány orvos tartózkodott..Az egyik a csökkenő vérnyomást figyelte, a másik megpróbált az ütőérből vért nyerni. A folyadék, mely így megtöltötte az injekcióstűt, kb egy havai puncs sűrűségére emlékeztetett.
A hematokrit vizsgálat szerint /a vörösvérsejtek mennyisége az egész vérben/, 9% csökkent. /a nők számára a norma kb 40%/. Az ágy szélén lógott az edény a vizelet számára, cseresznyésen piros vér tartalmával. A hölgy haldoklott. A kardiogram grafikonján egy mély völgy jelent meg, jelezve a szív túlterheltségét. Rövid időn bévül a károk, melyekről mindez tanúskodik, visszafordíthatatlanok lesznek..Megállt a szív. Az orvosi és nővéri csoport elkezdte  a kardiopulmonális reszuszcitációt. Epinefrint és atropint adtak a hölgynek. Majd elektromos sokkokat a szív tevékenységének újraindításához. A szív elkezdett gyengén verni. Majd ismételten leállt. Újabb reszuszcitáció következett, epinefrin és atropin adagok, elektromos sokkok, s ismét reszuszcitáció. Egy egész órát tartott, mikor is az utolsó esély-utolsó lehetőség is elveszett, s az újraélesztésre tett kísérletek elvesztették értelmüket. A hölgy állapota visszafordíthatatlan  volt....meghalt.

Az orvosnő, aki mindezt megírta, nem úgy karakterizálta a pácienst, mint aki csak egy vallási fanatikus lett volna. Ezt írta: Azt mondták nekem, hogy egy intelligens asszony volt, ki teljesen felfogta döntésének az eredményét. De nekem úgy tűnt, hogy az ítélőképessége a hitéből eredt, mely elvakította.

Az említett hölgy ismétlődő problémákkal szembesült, melyeknek szükségük volt rendszeres sebészi beavatkozásra.

Ilyen helyzetben ésszerűnek tűnhetett volna orvosi szempontból, hogy tároltassa saját vérét, melyet a későbbiekben biztonságosan felhasználhat.

Sajnos ezt a lehetőséget elutasította a „teokrácia tővénye“, melynek való engedelmessége megfosztotta őt saját döntésének a lehetőségétől...

Sok Jehova Tanúja őszinteségében tartja magát a szervezet irányelveihez.

Némelyek így látták meghalni saját gyermekeiket is.

De igazságtalan vagy kegyetlen lenne a részünkről azt mondani, hogy ne lett volna bennük szülői szeretet.

Egyszerűen csak elfogadták a szervezet állításait és normáit, bármennyire is bonyolultak és félrevezetőek azok - mivel bibliailag megalapozottnak, így Isten által állítottnak tűntek.

Sajnos, csak igen kevés állítás volt bármikor is ennyire  rozoga alapokra helyezve.

Mint már említve volt, az Őrtorony bizonyítékainak a túlnyomó többségét a Héber iratokra alapozza, elsősorban a mózesi törvény utasításaira.

A szervezet azonban elismeri, hogy a keresztények számára ez a törvény már érvénytelen, és ezért gyakran használja az adott részt a Teremtés könyvéből /Genesis/ Mózes 1.- ső könyve 9:1-7,  melyben ezt olvashatjuk: „Azután megáldá Isten Noét és az ő fiait, és azt mondá nékik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet.És féljen és rettegjen tőletek a földnek minden állatja az égnek minden madara: minden ami nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott; Minden mozgó állat, amely él, legyen nektek eledelül; amint a zöld füvet, nektek adtam mindazokat.Csak a húst az őt elevenítő vérrel meg ne egyétek.De a ti véreteket, amelyben van a ti éltetek, számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképpen az embertől, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét.Aki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert.Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok, nyüzsögjetek a földön és sokasodjatok azon.“

A szervezet azt állítja, hogyha minden ember Noé leszármazottja, akkor számára ezek az utasítások  érvényesek.

Ugyanakkor, feltételezik, hogy a vérrel kapcsolatos utasítások a mózesi törvényben, csak egyszerű ismétlései vagy feldolgozásai a korábban magalapozott „eredeti“ törvénynek, így ezáltal érvényben vannak.

Mivel ha nem így lenne, nem lenne értelme idézni belőle verseket, melyek az adott összefüggésben már régen irrelevánsak, mivel a keresztények már nincsenek alávetve a mózesi törvénynek.

Isten utasítása melyet Noénak adott a vérre vonatkozóan, általuk örök érvényességűnek van kikiáltva.

S ha ez így van, akkor nem kellene ennek vonatkoznia az ugyanazon részben foglaltakra is: ...„Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok, nyüzsögjetek a földön és sokasodjatok azon.“...

S ha ez így van, akkor mivel indokolják azt, miként a tagjaikhoz intézik felhívásaikat, nemcsak hogy maradjanak hajadonok vagy nőtlenek, de hogy a házastársak maradjanak gyermektelenek.

ŐT 1988 március 1 Angol- a „Gyermekek születése Isten népe körében“ címmel megjelent cikkében a 21.oldalon  mondja, „hogy figyelembe véve a korlátozott időt, mely még a prédikáló munkára fordítható, indokolt, hogy a keresztények megkérdezzék önmaguktól, miként fogja befolyásolni a kötött házasság, vagy ha már házasok, akkor a gyermekek születése a részüket ezen létfontosságú munkában“...

A cikk megemlíti, hogy habár a gyermekek fogamzása és születése, része volt Isten azon parancsának, melyet az emberek az özönvíz után kaptak, de a 26. oldalon ezt olvassuk:“ napjainkban a gyermekek születése, nem kimondottan azon munka része, melyet Jehova a  népe számára bízott volna....Gyermekek születésének a kérdése ezen végidőben tehát személyes dolog, melyet minden párnak magának kell eldöntenie. De azért, mivel a maradék idő rövidre van szabva, a házaspárok jól teszik, ha imateljesen és gondosan mérleglik a gyermekszülés előnyeit és hátrányait ezekben az időkben“

S ha lehetséges Jehova Noéhoz intézett szavait „szaporodjatok....  és nyüzsögjetek ..“ félretenni, mint amelyek már „áthidaltak“ „beteljesedettek“, miként lehetséges ugyanakkor azt állítani, hogy Isten vérre vonatkozó szavait még mindíg érvényesnek kell tekinteni ?

És miként lehet ezt kiindulópontként felhasználni azon állításra, melynek alapján a mózesi törvényben foglalt vérrel kapcsolatos utasítások mindmáig érvényesek a keresztények számára ?

De sokkal komolyabb az, hogy az adott szavaknak a Genesis/Teremtés/ könyvéből olyan jelentőség van tulajdonítva, mely teljesen eltérő attól, amit valójában mond.

Bármely fordítást figyelembe véve, a szövegből nyilvánvaló, hogy Isten ezen a helyen a vérről csakis egy konkrét összefüggésben beszél – az állatok, majd az emberek megölésével kapcsolatban.

Az állatok esetében a vért ki kellett önteni, annak jeleként, hogy az élet mely így fel lett áldozva/ élelmiszer gyanánt/, csakis Isten engedélyével lett elvéve, s nem valamilyen természetes jogból kifolyólag.

Az embereknél a kiontott vér azon ember vére iránt kiáltott, ki azt kiontotta, mivel az emberi élet Isten ajándéka, és senki sem kapta meg Istentől azt a jogot, hogy ezt az ajándékot kénye s kedve szerint mástól elvegye.

A megölt állatok és emberek vére az életet jelképezi, melyet elvettek tőlük.

S ugyanez van érvényben a gyakran használt Bibliaversekben is a mózesi törvényben, amelyek megkövetelik, hogy a vért öntsék ki a földre. Minden esetben minden bizonnyal állatok véréről van szó, melyeket megöltek.

A vér így  azt az életet jelképezi, amelyet elvettek, s nem azt az életet ami folyamatban van.

S a vértranszfúziók sem azért történnek, hogy általuk megöljenek egy állatot vagy egy embert.

A vér forrása egy élő véradó, melynek az élete továbbra is folyamatban lesz - tart.

A vér a transzfúzióval kapcsolatban közel sem jelenti valakinek a halálát, vagy van azzal kapcsolatban, inkább az ellenkezőjével, az élet megőrzésével kapcsolatos.

Ezzel nem szeretném a vértranszfúziót kívánatos gyógymódnak feltüntetni, vagy kétségtelenül helyesek, inkább rámutatni, hogy nincs semmilyen realitás, vagy összefüggés vagy éppen párhuzam a Genezisben található utasítások, melyek egy állat megölésével s vérének fogyasztásával vannak kapcsolatban és a vér transzfúziója között.

Semmilyen ilyen analógia nem létezik !

De ha a vér része egy élő  teremtménynek,  akkor az  lehet az élet  vagy az „ élő lélek“ tükörképe  /3. Mózes 17:13,14, 5 Mózes 12:15,16, 24,25/

1981 decemberében a szervezet kapott egy levelet egy férfitől, kivel Jehova Tanúi bibliatanulmányozást folytattak. Azon nehézségeiről számolt be, amelyeket számára az okozott, hogy összhangba hozza a vérről való tantételeket azon bibliai szövegekkel, melyekre a tantételeket alapozták. A szövegek elemzésekor ugyanazon, vagy hasonló következtetésekhez jutott el, mint amilyeneket az előbbiekben mi is feltártunk.

...Úgy tűnik tehát számomra, hogy a fentikben említett szövegrészek arra utalnak, hogy a bibliai tilalom a vér fogyasztására, csak azon helyzetekre vonatkozik, mikor az ember megöli az áldozatot, s utána felhasználja a vérét, ahelyett, hogy azt visszajuttatná Istenhez, kinek egyedül van joga arra, hogy egy életet elvegyen...

A legnagyobb mértékben a levelének végén található kijelentése ragadott meg:

...Egy másik dolog, mely ezzel a témával kapcsolatban nyomaszt, hogy Jehova Tanúi azt mondják, hogy Isten tiltja a vér fogyasztását, mivel az életet szimbolizálja, melynek Isten szemében nagyon nagy értéke van. Ezen tilalom megfogalmazásával azt az érzetet szeretné az emberekben kelteni, hogy az élet értékes .Ami igen ésszerűnek tűnik nekem. De nem tudom megérteni, hogy egy jelképnek miként lehet nagyobb értéke attól, mind amit képvisel !... Igaz, hogy a vértranszfúzió nem biztos hogy segít egy betegen, sőt károkat is okozhat. De az esetek bizonyos százalékában, az egyetlen lehetőség az élet megmentése érdekében, míg lehetőség nyílik más gyógykezelést e tekintetben felhasználni...Pl. Mikor igen erős vérzésről van szó, melyet nem lehet megállítani..Úgy tűnik nekem, hogy hagyni meghalni ilyen helyzetben egy embert, hogy ezáltal megőrizzük az élet jelképét, önmagában ellentmondó, s azt jelenti, hogy nagyobb súlyt fektetünk a jelképnek mint annak a valóságnak, melyet ez a jelkép képvisel.......Ugyanúgy mint Jehova Tanúi szilárdan hiszem, hogy ha egy igaz keresztény elhívást nyer, készen kell állnia hitéért és Istenéért életét feláldoznia. De feláldozni az életet akkor, mikor Isten ezt nem követeli meg, vagy nem kívánja, ennek sajnos nem lehet semmilyen reális értéke sem....“

Végezetül említsük meg, hogyha  azon törvények alapján, melyek utasítanak a vér kiöntésére, elutasítjuk a vér tárolását, ignoráljuk az eredeti célját ezen utasításnak.

A szövegösszefüggések alapján a megölt állatok vérének kiöntésre vonatkozó utasítások az Izraelitáknak azért adattak, hogy azt ne használhassák fel élelmiszerekben, nem pedig azért, hogy azt ne tárolhassák.

A tárolásról itt szó sem esett.

Így olyan módon használni ezen törvényeket, miként azt itt látjuk, először is nem logikus, másodszor a bizonyítékokkal - tényekkel való egyszerű manipuláció, visszaélés, melyek által az a jelentés van nekik tulajdonítva, melyekkel még megközelítőleg sem ruházták fel őket eredetileg.

Ha a keresztények napjainkban nincsenek alárendelve  semmilyen törvénynek sem, hanem csakis a „szeretet törvényének“ , és a „hit törvényének“ akkor ezek a dolgok biztosan megérdemlik, hogy mélyen gondolkodjunk és elmélkedjünk el felettük.

Ha megengedjük, hogy egy ember életének fontos pillanataiban az „éppen aktuális“ szabályok döntsenek helyette, ez netán arról árulkodna, hogy az ember tényleg tiszteli az életet?

Netán ez a szeret megnyilvánulása lenne Isten s felebarátaink irányába, ha olyan eljárásokat követnénk, melyekre Isten szavában nem találhatóak nyilvánvaló nyomok?

/ A vér szimbólumának az előtérbe helyezése az élet elé, olyan férfihoz hasonlítható, ki előnyben részesítené a jegygyűrűjét - a házasság szimbólumát, magánál a házasságnál. Vagyis a feleségénél. Ha tehát döntenie kellene, hogy a feleségét vagy a gyűrűt áldozza-e fel, a gyűrűt mentené meg, s feleségét áldozná fel../

Kétségtelen, hogy a kulcsvers, melyet az Őrtorony felhasznál érvelésnek a bizonyítására, az a Cselekedetek 15:19 “ Hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlvaholt állattól, és a paráznaságtól; melyektől ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek egészségben!“

A későbbiekben boncolgatni fogjuk, ahogy azt az Írás is mutatja, hogy itt nem valami jogilag kötelező érvényű határozatról van szó.

A Cselekedetek könyvével kapcsolatos szituáció igen fontos, mivel a szervezet, ezt kulcsbizonyítékként használja, annak alátámasztására, hogy a mózesi törvényben található utasítások átvihetőek a kereszténységbe.

Röviden leszögezném, hogy a „tartózkodjatok a vértől“, minden kétséget kizárólag csakis a vér fogyasztására vonatkozik.

Az Őrtorony 1978 július 15. száma Eduard Meyer professzort idézi, ki azt mondja, hogy a „vér“ szó ezen esetben  abban a vonatkozásban van használva, hogy „enni“ a vért, mely meg volt tiltva a törvényben./ 1 Mózes 9:4/. A törvényt  Noénak adták, s általa az egész emberiségnek.

A fő kérdés tehát így az, hogy lehetséges -e bizonyítani a Őrtorony azon állítását, melyben azt állítja, hogy a vértranszfúzió egyenlő a vér fogyasztásával ?

Ilyen állításra természetesen semmilyen szolid alap nem létezik.

Természetesen, az orvosok használnak olyan módszereket, melyek során intravénásan erősítik a szervezetet  specifikus tápanyagokkal, melyek például glukózt tartalmaznak, s a vérkeringésbe a vérerek által juttatják be azokat.

Mégis ahogy a szakemberek igazolják, s ahogy azt az Őrtorony is időről időre elismeri, a vértranszfúzió nem ugyanaz mint az intravénás tápbejuttatás.

A transzfúzió lényegében szövet folyékony formájában való transzplantációja.

Nem tápanyagok infúziója!

Pl. A vesék transzplantációja során, nem történik meg az, hogy a transzplantált vese a test által mint táplálék lenne felhasználva .

Vese marad, ugyanazon szerepével, funkciójával és alakjában..ugyanez vonatkozik a vérre is.

Mikor transzfundálják, a test azt elfogadja s nem táplálékként emészti meg.

A transzfundált vér állandóan megőrzi a folyékony szövet állagát, ugyanazon formáját és funkcióját.

Lehetséges, hogy a sejtek a testben úgy hasznosítsák a vért, mit táplálékot....

De, hogy ez végbemehessen, először is így a vérnek keresztül kellene mennie az emésztőrendszeren, szét kellene választania azt a testnek felszívódó részecskékre, s csakis ezekután tudnák azt a sejtek hasznosítani. Tehát, hogy a vérre úgy lehessen tekinteni, mint táplálékra, ahhoz először is meg kellene azt enni.

Amikor az egészségügyi személyzet úgy dönt, hogy szükséges a vértranszfúzió, ez nem azért van, mert az orvosok azt gondolnák, hogy a páciens alultáplált.

Nem tápanyagok hiányában szenved.

De az aminek a hiányában van, az az oxigén, s éppen azért, mivel a teste nem rendelkezik elegendő mennyiségű vörösvérsejttel, melyek felelősek az oxigén egész testbe való eljutásáért a véráramon keresztül.

Más helyzetekben, más okokból kifolyólag kerül sor a transzfúzióra.

Pl. ha nincs a véráramban elegendő mennyiségű vérlemezke a vér alvadásának érdekében, vagy immunoglobulin mely ellenanyagokat tartalmaz..vagy más összetevőkben szenved hiányt.

Egyetlen egy oknál sem a tápanyagok bejuttatásáról van szó a véráramba.

/Őrtorony 1958 szeptember 15.   575. oldal ...“ bárhol az Írásokban említés történik a vér tilalmáról, ez kapcsolatban van a vér táplékként való elfogadásával, ezért ami minket illet, tilos azt elfogadnunk mint tápanyagot“...“

Ez mindmáig kiindulópontja a szervezetnek, így azt hirdeti, hogy a vértranszfúzió ugyanaz, mint a vér táplálékként való elfogadása.........

Folytatás? Talán következik..............

Címkék: Vér
Szólj hozzá!
Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben, Ember lenni mindég, minden körülményben....Arany János