Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben, Ember lenni mindég, minden körülményben....Arany János

2018. január 23. 10:46 - Csakegyember

Személyes interjúk egykori Jehova Tanúival

Ezt az interjút  minden szereplő engedélyével teszem közzé. Vagyis mint az író, az interjúalany  és az eredeti blogon megjelenő szerkesztő engedélyével.

Nem tettem még ilyet, de mivel ez az interjú  annyira megérintett, és annyira tudok vele azonosulni, hogy úgy gondoltam itt a helye a blogomon is.

Az eredeti cikk itt jelent meg: http://jehovatanui.blog.hu/2018/01/05/szemelyes_interjuk_egykori_jehova_tanuival_masodik_resz

 

Néhány olyan személy történetét szeretném megmutatni, akikkel személyesen is volt szerencsém találkozni. Bár elmondható, hogy nincs két teljesen egyforma eset, ez a bepillantás a hitehagyottak világába, nagyban árnyalhatja a róluk festett képet. - Keresemazutam
(1Teszalonika 5:21)

Név:  -  (Anonim)
27 évig voltam tanú.
2,5 éve kiközösítettek.

Vissza tudsz emlékezni, mi fogott meg JT-i tanításában?

Az édesanyám által jutottam a Tanúkhoz és Tanításukhoz. Elsősorban a Bibliából való és a Biblián alapuló tanításuk volt az, ami megfogott, mivel úgy voltam nevelve, hogy Isten létezik, léteznie kell. Természetesen az újvilágról való kép is ott lebegett a szemem előtt, minden jótékony eredményével. Tehát a kontraszt volt talán az, ami megfogott a Tanúk és más egyházak, a Tanúk  és a társadalmi rendszer között. De a szülői szálak / édesanyám/ komoly hatással voltak rám.

Ez még gyermekkorodban volt? 

Nem... 18 évesen találkoztam először Tanúkkal és hit nézeteikkel... 

Apukád hogy tekintett a vallásra? 

A vallást elfogadta, de a vallásom ellen voltak ellenvetései… Ugyanakkor tiszteletben tartotta döntésemet, annak ellenére, hogy döntésem folyamán a volt rendszer őt is komoly retorziókkal sújtotta… miattam... 

Ez még a legalizálás előtti időszak volt. 

Igen. 

Volt konfliktusod a hitnézeteid miatt a hatóságokkal? 

Igen, bebörtönöztek, nem  kaptam állást végzettségemnek megfelelően - kerek perec megmondták, hogy politikai okai vannak... A bányában végeztem, hogy elkerüljem a további üldözést a hatóságok részéről... így épphogy sikerült megúsznom egy következő bebörtönzést… egy hajszálon múlott. 

Konkrétan miért voltál börtönben és menyit? 

A katonai szolgálat megtagadása... több mint egy évet. 

Menyiben volt más akkoriban a hangulat a Tanúk között? 

Összetartóbbak voltak, családiasabb volt a légkör. Ragaszkodóbbak voltak. Nem haszonélvezetből voltak Tanúk – komoly meggyőződésből - hiszen másként nem is lehetett. 

Adtak volna a testvérek akkor további 30 évet, ennek a világnak? 

Nem, közel sem... Egy megmosolyogni való történet jutott az eszembe. Kölcsönt vettem fel, s egy testvérrel beszélgettem, hogy nyugodtan vegyem csak fel, ne törődjek vele vissza fogom-e tudni fizetni vagy nem, mert mire lejárna a kölcsönöm, addig úgyis rég itt lesz az Újvilág... hiszen nem évekről beszélünk... :)
Persze azóta már több kölcsönt is felvettem és törlesztettem :)
 

Milyen "kiváltságokat" láttál el a gyülekezetben? 

Betöltöttem minden lehetséges kiváltságot a gyülekezetben, volt, amit többször is. Ugyanígy a gyülekezeten kívül is, már amire nős és apai voltom lehetőséget adott a teokrácia keretein bévül. Habár  specifikus körülményeknek köszönhetően, még azon felül is voltak kiváltságaim. 

Miközben eleget tettél a szervezeti megbízásaidnak, volt olyan esemény, helyzet, amikor azt érezted valami nem stimmel a Társulattal, tanítással, vagy a tanítások gyakorlati alkalmazásával? 

Megbízatásom kapcsán nem... Ha volt is valami balhé, mindig embereket láttam mögötte, az emberi tökéletlenséget, a hibákat. Pontosan, hogy valaki nem alkalmazta a Társulat irányelveit... Ennek tulajdonítottam a problémákat. Érdekes, de nekem a Társulattal csak a vége felé volt problémám. Ekkor kezdődtek a kételyek, láttam a Társulat nem tudja, merre menjen, egy helyben topog, találgat... /1914, nemzedék, felkentek stb.../ Ezek mind elgondolkodtattak, mivel a magyarázatot, hát hogy is mondjam - nem láttam bibliailag megalapozottnak. De az az igazság, talán csak akkor és  azért kezdtem el gondolkodni, mert összegyűltek a dolgok, és belefáradtam azon abnormális erőfeszítésbe, melyet a Királyság, vagyis a Társulat érdekeiért tettem. 

Vénként voltál olyan bizottságban, amelyik hitehagyást kezelt? 

Ezen gondolkodtam és nem emlékszem... azt hiszem nem... mindig volt valami más alapja... Abban az időben  ez nem volt megszokott, azt hiszem akkor még úgy ahogy összeállt a rabszolga osztály által létrehozott mozaik... kevés volt az infó kívülről... Azt hiszem a hitehagyások korszaka akkor vette kezdetét, mikor is "összedőlt" az elméletük a 14- es nemzedékkel, felkentekkel meg miegymással kapcsolatban… s egyre csak növekedett az információhoz való hozzáférés lehetősége az interneten... Ez a legjobb eszköz... véleményem szerint. Mert észrevétlenül, még a családtagok tudomása nélkül is nyugodtan kutathat egy személy, és még nyomot sem hagy… hiszen az előzményeket ki lehet törölni...
De azt hiszem, nem vettem részt hitehagyást tárgyaló bizottság ülésén. 

Volt bátorságod órákban, napokban, években összeszámolni menyi időt áldoztál a szervezetnek? 

Nem ezt sosem tettem. Realista vagyok, tudatosítom mi mibe került. Hiszen az évek önmagukért beszélnek. Nem, nem sírom tele a párnám… nem tépem a hajam... nincs értelme, csak magamnak ártanék vele... Vagyis természetesen az ember szembenéz az elmúlt időszakkal... önmagával... csak az a fontos miként teszi ezt… Előre néz-e, vagy leragad a múltban. 

Mi hozta meg a döntő fordulatot? 

Nekem nagyon összejöttek a dolgok. Belefáradtam. Személyes életem is zátonyra futott. S ekkor jött a már fentebb említett véleményem is az "új világosság" bibliailag megalapozatlan, logikátlan, ésszerűtlen voltáról. Úgy tartottam, azok a magyarázatok csak időhúzás céljából kerültek napvilágra, míg valami okosabbat, hihetőbbet ki nem ötlenek. De maradtak ezeknél a magyarázatoknál. Hiszen ha valami okosabbal, elfogadhatóbbal, megalapozottal kellett volna előállniuk, akkor be kellett volna ismerniük. hogy tévedtek, hogy a hű és bölcs tévedett, hogy az Őrtorony Társulat híján van az isteni vezetésnek, hogy nem mondtak igazat, hogy félrevezettek ember milliókat, stb... De úgy ilyen beismerés nem következhet be! Így hát maradtak olyan magyarázatoknál, ami nélkülöz mindennemű bibliai alapot, s hogy mindezt valaki elhiggye, ahhoz igazán nagy hitre van szükség, vak hitre, és az Őrtorony Társulatba vetett  kizárólagos hitre. 

Konkrétan mi vezetett a kiközösítésedhez? 

Ez egy hosszú folyamat vége volt,... melynek a végére úgy tettem a pontot, hogy egy helyzetben döntést hoztam, melyről tudtam, ki fognak közösíteni érte.
Úgy is mondhatnám, csak szabad folyást engedtem a történéseknek.
S ha nincs ez a helyzet, melybe kerültem, talán még mindig ott sínylődnék... vagyis az élet megadta a kivezető utat. Igaz nagyon keményen, talán keményebben nem is lehetett volna /vagyis csak így tudtam meghozni a szükséges lépéseket - van kinek könnyebben megy :) / ...de túléltem, itt vagyok, sokak örömére és sokak bánatára. :) 

Tudom rólad, hogy semmi olyant nem követtél el, amit a Biblia konkrétan tiltana! Emberi szabályokat léptél át, mégis jelentős veszteséglistád van a szervezet szankcióinak köszönhetően! Mit éreztél, amikor meghoztál egy ilyen jelentős döntést? 

Nyugalmat, határtalan nyugalmat... Igaz, tudtam, döntésemnek igen komoly következményei lesznek, melyeket az ember akkor érez át igazán, mikor bekövetkeznek. És meg kell, hogy mondjam, sokkal fájdalmasabbak, mint azt gondoltam. De a nyugalmam döntésemkor abból eredt, hogy végre megtaláltam a kiutat abból a helyzetből, melyben már több éve csak topogtam és szenvedtem,... hogy véget ér megaláztatásom, boszorkányüldözésem, emberi, bibliai és teokratikus jogaim tiprásának a vége… Véget  ér mindez… s ez megnyugtatott... Ez olyasmi lehetett mikor az ember egy nagyon fájdalmas betegségen megy keresztül és a halál számára megváltás.... számomra is az ily módú "halál" megváltás volt… 

Eszedbe jutott az öngyilkosság, mint megoldás? 

Igen eszembe jutott több alkalommal, és komolyan gondolkodtam is rajta,  de még Tanú koromban....
Azóta nem.
Hiszen Tanú koromban kiutat jelentett volna  egy kilátástalan helyzetből...
De most már megfutamodást jelentene, és én sosem futamodtam meg... ugyanakkor igazolná a Tanúk álláspontját, hogy aki elhagyja a szervezetet az boldogtalan, céltalan lesz... életének nem lesz értelme. S mi sincs távolabb az igazságtól... A  "boldogtalanságot" számomra még most is ők okozzák és nem a "világ"... Lelkileg, pszichikailag sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok, mint Tanú pályafutásom vége felé... 

Milyen gondolataid vannak, amikor egykori hittársaidra emlékszel? 

Többekre hálával emlékezem... hiszen még ebben a helyzetben sem hagytak magamra…     /de ez a kisebbség/
De a többségről a véleményem, hogy igazán nem tudják mi is az a krisztusi szeretet, mit jelent Krisztust utánozni, követni, mit jelent úgy szeretni miként Ő tette, mit jelent a valódi szeretet... mindez köszönhető annak az irányításnak, vezetésnek, melyben részesülnek. És sajnos sokan közülük még ezt is felülmúlják... úgy mondom diplomatikusan, nagyon rossz tulajdonságokkal rendelkeznek, melyeket mások károsítására, megaláztatására használnak fel. Lényegében uralkodnak hittársaik felett, uralkodnak hitükön,… s azokat kik ezen uralomnak nem vetik magukat alá, hát szankcionálják őket... büntetik, feddik, megjelölik,.... stb. ellehetetlenítik létüket a közösségben... Míg oda nem jutnak, hová én… Ekkor megnyugszanak, hiszik igazuk volt, igazolva érzik tetteiket,.... nem tartozott Isten kiválasztott népe közé… ennyi... ennyi egy emberi élet, lét értéke... semmit sem ér, még annyit sem mint idekinn "Sátán" gonosz világában… 

Milyen érzelmek kísérik azt, ha a Társulatra gondolsz? 

Hogy felelős emberek milliói félrevezetéséért, emberi sorsok tönkretételéért, családok megosztásáért.... hogy semmi, de semmi különbség sincs közötte, és a többi vallás között melyeket oly szeretettel támad és állít pellengérre... Sőt azt a véleményt vallom, hogy a vezetőket, kiknek mindezt tudatosan kell művelniük, hiszen bizonyos szinten bizonyos idő után lehetetlen, hogy ne ébredjenek rá a valóságra, még ha kezdetben "naivak" is voltak... Hogy felelősségre kellene vonni, tudatos félrevezetésért, manipulációért... stb. Mikor kezdődtek a problémáim, nekem a Társulattal nem volt semmilyen problémám... úgy gondoltam ezek emberek félrelépései… emberek állnak mindenezek mögött, kik nem alkalmazzák a hű és bölcs Tanácsait... Szinte a végéig "bíztam a vezetésben… de fokozatosan rá kellett jönnöm /köszönhetően a bizonyítékoknak/, hogy amilyen a fa, olyan a gyümölcse is... Nincs bennem jelenleg harag, nem érzek bosszúvágyat… hiszen nekem is részem volt mindebben... én is felelős vagyok... Ugyanakkor bűnösöknek tartom őket, mivel Isten és Krisztus nevében, veszik rá követőiket istentelenségek és krisztustalanságok cselekvésére... pl. szétszakítják a családokat, amikor is valaki elkülönül vagy kiközösítik közülük. Kimondottan, ha szülői gyermek viszonyról van szó... nem gondolom, hogy idéznem kellene az idevágó bibliaverseket, ez annyira nyilvánvaló... Vagyis a szervezet nincs tekintettel se emberre se Istenre… csak önmagára, saját létének fenntartására, elhivatottságának ily módú igazolására. 

Most, hogy sok megtapasztaláson keresztül mentél, másként is értelmezhetőnek látsz olyan JT-tanításokat, amik bentről nézve cáfolhatatlanoknak tűntek? 

Hogyne... Nemcsak a 1914 es esztendő, a nemzedék, vagy a felkentek... lényegében az ember minél többet kutat, annál jobban megnyílik az elméje és a szíve. Nem akarok külön tantételekre kitérni, felesleges... Mert nem ez a lényeg...
Lényegében már képes vagyok felülnézetből, kívülállóként vizsgálni a dolgokat, és ez nagyon nagy eredmény... nem vagyok befolyásolva semmilyen tantétellel, nézettel...
A Tanúk tanításának nagyon nagy százaléka megkérdőjelezhető, kétségbe vonható a Biblia szempontjából, visszavezethető az első vezetők "tévedhetetlen", egyszemélyes döntéseihez.

Most pl. a Rutherfordról írt cikk a közös blogon erre nagyon jól rávilágít...
Rutherford hatalomra jutása és a valtoztatások bevezetése 

Vannak bibliaversek, amik új értelmet nyertek? 

Hogyne... Habár nem érdekel a Háromság, a halhatatlan lélek... mert ezeket lényegtelennek tartom, igen lényegtelennek...
Főleg azokat a verseket látom és értelmezem  más fényben, melyek az Isten és ember kapcsolatára, Krisztus és az ember kapcsolatára, az ember és ember kapcsolatára vonatkoznak. Vagyis az emberi lét jelenlegi, és nem jövőbeni értelmére. Hogy mi lesz a jövőben, azt hagyjuk Istenre... Ezeket tartom lényegesnek,  ezeket élem meg teljesen másként. Most kell emberként élnünk és viselkednünk... 

A közvetlen családtagjaid közül maradt valaki a Tanúk között? 

Igen, szinte mindenki... Vagyis kik Tanúk voltak velem egyetemben, azok ott is maradtak... mindmáig ott vannak. A kapcsolat velük szinte a nullával egyenlő... megszakadt minden kapcsolat… se kép se hang. 

Megértették az álláspontodat? 

Nem,... lényegében lehetőségem sem volt rá,  hogy megmagyarázzam. Nem voltak kíváncsiak rá. Egyszerűen példás Tanúkként úgy könyveltek el, mint aki feladta, elkülönült- kiközösített… még ha nehéz dolgokon ment is keresztül, nem lett volna szabad... /vagyis automatikus Tanús reakció/. Igen úgy tartják, mint akinek vissza kell térnie, hogy megint jól menjenek a dolgok. Vagyis én ismerem az ő álláspontjukat, de ők nem… nem kérdeztek s kérdeznek... talán félnek is attól, amit mondanék… 

Ha lehetőséged volna, milyen információt osztanál meg velük? 

Nem, erre nincs lehetőség, s én nem is erőltetem, tudom, Tanúkként miként gondolkodnak. Habár a kapcsolatunk talán már rosszabb nem is lehet, de ha  jelenleg közelednék feléjük bármilyen információval vagy megosztásának a kísérletével, talán végleg  egy megrögzött hitehagyottnak könyvelnének el, és talán végleg bezárulnának az ajtók. Vagyis várok, talán lehetőségem nyílik valamikor, mikor a saját bőrükön érzik meg a "az igaz testvéri szeretetet" és a szervezet "szeretetteljes gondviselését" tagjai irányába. (Természetesen mindezt ironikusan értem.) 

Mit tanácsolnál egy most ébredező Tanúnak? 

Nem szívesen tanácsolok bárkinek bármit is. Mivel nem tartom magam olyan bölcsnek, hogy tanácsokkal láthassak el másokat. Mindenkinek sajnos magának kell bejárnia saját útját. Van kinek ez könnyebb, van kinek ez nehezebb. De járható út. Általában minden rendszerben, legyen az politikai vagy vallási alapú, attól óvják a tagokat, attól tartják vissza őket, ami a "legveszélyesebb" számukra… de nem a tagok, hanem a rendszer tekintetében. Vagyis azt mondják, hogy ez által a tagokat óvják, de közben csakis saját hatalmuk, egyeduralmuk megőrzése lebeg a szemük előtt. És Jehova Tanúi tűzzel-vassal óvnak más  ismeret elől, mint amit a hű és bölcs közöl kiadványain keresztül. Igen, mert ez a leghatékonyabb fegyver ellenük - az ismeret. Legyen az az interneten, személyesen vagy  nyomtatott formában.... Igaz, vannak melyek kimondottan rosszakaratból irányulnak a Tanúk ellen, ártani és nem segíteni akarás céljából, de ezt szelektálni kell. Az interneten nagyon sok hiteles blog található... melyeket a legtöbb esetben volt Tanúk üzemeltetnek... S ezt nem haragból teszik és bosszúvágyból, hogy "jogosan" kirakták volna őket.. hanem, hogy megmutassák, az éremnek két oldala van, mikor is a másik oldal láthatatlan a Tanúk számára, elrejtik előlük a vezetők. Így ezek a blogok csak megmutatják mit is tartalmaz a másik oldal. 

Van olyan könyv/videó/cikk, amit különösen hasznosnak találtál a szervezet működésének megértésében? 

Kimondottan nincs. Igyekeztem szelektálni mindenből, ami számomra hasznos. De ha mégis ki kellene valamit emelnem, azok Raymond Franz könyvei... Nekem együttesen segíttetek a személyes információk, kapcsolatok felvétele volt Tanúkkal /ezt is szelektálni kell/ és az internet, vagyis az ott megtalálható információk, dokumentumok, érvelések, blogok formájában... Kezdetben kicsit büszke voltam bizonyos információk befogadására, áttekintésére, de rájöttem ezen is változtatnom kell, ez is a terápiám egy részévé vált, hogy mindezt az előítéletes meg ítélkezési dolgot le tudjam vetkőzni. Pl az is érdekelt kezdetben ki miért hagyta el a gyülekezetet, jogos volt netán, parázna volt, házasságtörő… nem csupán bosszúvágy vezérli egy jogos döntés kapcsán... Hát igen, ezt a Tanús "Über" dolgot le kellett nagyon gyorsan dobnom, el kellett hagynom, ha nem akartam egy helyben topogni Tanúságomtól továbbra is befolyásolva... Azt hiszem sikerült… 

Van valami, amit fontosnak/érdemesnek tartasz elmondani, de én nem kérdeztem rá? 

Van nagyon sok minden, de azt egy könyvben kellene elmesélnem... 

Készül, vagy tervezed, hogy készülni fog az a könyv? 

Röviddel azután, hogy kirakták a szűröm, arra gondoltam írok egy könyvet, vagy  felkeresek egy ismert írót ki ezt elvállalná, s ki valamilyen garancia lenne arra, hogy a könyv olvasásra is kerül. Természetesen ő sem járna rosszul, hiszen olyan dolgokba lenne betekintése negyed évszázadon keresztül, hogy azokat  kigondolni sem lehet... Sőt láttam sok filmet is amire azt mondom, a történetem sokkal érdekesebb és megdöbbentőbb mint azok, amik vászonra kerültek... és nincs "happy end"...
De jelenleg nem akarom mindezt megtenni... vagyis várok... De a könyv bennem van... Lehet, sosem jelenik meg, de lehet csak idő kérdése… hiszen egyelőre más dolgokkal voltam elfoglalva... Hogy túléljem, átvészeljem ezt az időszakot... Mindent újra kellett kezdenem, hiszen elveszítettem mindent és szinte mindenkit… 

Valahol mélyen legbelül a happy endre vársz? 

Lehet, rosszul fogalmaztam a "happy end" - el kapcsolatban... Mert azt hiszem amit lehetett az adott helyzetből kihoztam, vagyis kihozott számomra a Teremtő... vagyis élek... és ez bizonyos tekintetben csoda... Vagyis a puszta életem megmaradt… s ez igenis "happy end", s ha így halad tovább, lehet magánéletem is rendeződik... és a helyzet csak javulni fog... De ha összehasonlítom a veszteségeket, hát nem tudom, figyelembe véve a beállítottságomat a családi intézmény tekintetében... hát  ott nem beszélhetünk "happy end" - ről... Vagyis összességében gondoltam állapotomra, az ami a leginkább fáj, azzal vagyok sújtva...

S hogy várok-e változást e tekintetben... Azt mondják a remény hal meg utoljára.... De a körülményeket figyelembe véve... nem reménykedem… reálisan látom a dolgokat, igyekszem látni… így nem érhet csalódás, csak esetleg kellemes meglepetés.... S ha az ember szembesül olyan dolgokkal, mint én, akkor rádöbben, hogy az ideje véges, és szeretne még egy kicsit örülni, boldog lenni... nevetni, ugyanakkor szeretni és törődni családjával amit viszonoznak is neki... Egy olyan kapcsolatot találni, melyben azért szeretik amilyen… megbecsültnek lenni tulajdonságaiért, személyiségéért.... stb. Szeretni és szeretve lenni - talán ez a pontos kifejezés minderre.

De hát az ember általában azt nem kapja meg az élettől, ami után vágyik... s ez az én esetem is. 

Megfordult a fejedben az, hogy engedve az érzelmi zsarolásnak, mutass egy színlelt megbánást és visszatérj a gyülekezetbe? 

Elgondolkodtam rajta, de nem, mint olyan lehetőségen, ami számomra reális lenne, hanem hogy mi lenne ha...
De az a baj, hogy nem vagyok egy meghasonló típus, ezért is voltam jó Tanú, mert mindig, minden körülmények közepette bármi is volt az eredménye, kiálltam az "igazság" mellett... És most sem tehetek másként... ki kell állnom amellett,  amiről meg vagyok győződve, hogy helyes, bármi is legyen az eredménye... 

Átformálódott / megmaradt, egy teremtőbe vetett hited? 

A hitem megmaradt, azt nem hagytam el, vagyis nem vagyok "hitehagyott" miként oly szépen jelölnek bennünket volt "testvéreink".
De másként látom Istent és Krisztust. Nem abban a fényben, nem azokkal a tulajdonságokkal, melyekkel egy vallás láttatni akarja őket.
Van annyi bibliai ismeretem, hogy azok alapján le tudjam vonni a következtetést személyükre vonatkozóan. Így arra vonatkozóan is, amit jelenleg elvárnak tőlem, vagy amilyen követelményeket tényleg támasztanak az irányomba. Nem azon igyekszem, hogy másokra erőltessem az ismeretem, véleményem, megélésem, ezt személyes ügyemnek tartom.
Nem is formálok arra jogot, hogy Isten és Krisztus helyett beszéljek, vagy netán még ítéljek is a tekintetben, hogy mi az, ami elfogadható és mi az, ami elvetendő számukra.
Vagyis teljes mértékben átformálódott Istenről és Krisztusról való képem... több mint valószínű közeledve így valós tulajdonságaik felé.
Nem könyörtelenek, kik mindenáron ítélkezni akarnának, büntetni, feddeni, megjelölni, kitagadni, meghurcolni... Vagyis a Bibliából, (gondolván a Keresztény Görög Iratokra) nem egy olyan kép mutatkozik meg, kik mindenáron, és csakis a retorziók segítségével szeretnék és tudnák vezetni népüket, hogy ez az elsődleges eszközük valamiféle "rend" és "egység” fenntartására, hanem a szeretet. Az a szeretet, melyre Tanúként az ember nem tud szert tenni, sem annak kinyilvánítója vagy éppen befogadójaként.

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://jehovatanuikozepeskeleteuropaban.blog.hu/api/trackback/id/tr9513596903

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

keresemazutam 2018.02.01. 19:08:40

Engem is megérintett "Anonim" története, sokadszorra olvasva ujra és ujra...

Örülök, hogy megismerhettem!

Istvan Kasaroczky 2018.10.11. 21:22:10

Én csak azt nem értem, hogy egy ilyen sátáni gyülekezetről, mint amilyen a JT szerte a világban, miért kell ennyit tárgyalgatni akár odáig elmenni hogy téma legyen, mi hogyan van vagy volt abban a közegben. El kell azokat felejteni, még az emkékezetből is kitörölni, hogy valaha ismerte "Anonim"ezt a társaságot mert enélkül, soha nem lesz szabad sem lelkileg, sem szellemileg. Mintha nem is léteznének és soha nem is lettek volna. Ismerem a fajtájukat jól, hosszú időn keresztűl gyötörtek engem is a hamis, undorÍtó tévtanaikkal. Végül kirúgtam őket a lakásomból, ahova feljártak. Szót fogadtam a 2 János 10:-11 parancsának. :) Fantasztikusan jó élmény volt ezektől szabaddá lenni.

Csakegyember · http://jehovatanuikozepeskeleteuropaban.blog.hu/ 2019.03.06. 14:53:41

@Istvan Kasaroczky: " El kell azokat felejteni, még az emkékezetből is kitörölni, "
teljes mértékben igazad van, csak az a baj, ez nem megy olyan könnyen...annak fűggvényében ki mennyi időt töltött odabenn, vagy ki milyen sérüléseket szerzett, vagy ki mindenkit hagyott hátra az ember a gyülekezetben....S így ez nem is olyan egyszerű..de igazad van, ez az egyetlen lehetőség a szabadulásra !!

Istvan Kasaroczky 2019.03.07. 02:57:16

Nem tök' mindegy, hogy "ki mennyi időt töltött odabenn, vagy ki milyen sérüléseket szerzett, vagy ki mindenkit hagyott hátra az ember a gyülekezetben", ha azoknak ott semmi közük Istenhez? Emberekre kell néznünk, vagy Istenre? Isten parancsának kell engedelmeskednünk, vagy a test és a szem kÍvánságának? A felsorolt indokok testiességre vallanak, nem a szellemi emberre, aki csak felfelé (Istenre) néz, nem lefelé (emberekre).

Csakegyember · http://jehovatanuikozepeskeleteuropaban.blog.hu/ 2019.03.13. 09:37:07

@Istvan Kasaroczky: Érdekes a megközelítésed, elfelejtkezel a tökéletlen emberi mivoltról, azokról az emberi érzésekről melyeket Isten belénkplántált, melyekkel megteremtett...Akkor ugyanolyan robotok lennénk mink a Tanúk kik benn vannak, csak éppen a ló másik oldalán....Érzelmek nélkül....Hát aki ezt kívánja, az igen távol áll Krisztustól.....Ugyanakkor nem értheted meg ezeket a dolgokat, ha nem vagy teljesen érintett....
Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben, Ember lenni mindég, minden körülményben....Arany János
süti beállítások módosítása