Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben, Ember lenni mindég, minden körülményben....Arany János

2017. április 11. 17:46 - Csakegyember

Emlékünnep kapcsán, de nem az emlékünnepről...

Az az igazság,  nem tudtam hogy ma van az emlékünnep...

De mégis tudomást szereztem róla...
Már két napja alig alszom/ a höldtölte miatt/...., ami ugye  nyilvánvalóvá teszi, hamarosan itt az emlékünnep....

Ez benne van még az ember vérében...

Nem kérdeztem senkit sem, nem is informálódtam...

Ám a mai alkalommal egy olyan városba kellett utaznom munkám kapcsán, és pontosan egy olyan üzembe, hol egy igen jó volt  barátom, volt testvérem dolgozik...

Igaz mióta kiközösítettek, nem találkoztunk, nem keresett,  s én sem őt ...

Felvigyázóként szolgál az adott város gyülekezetében....

Állok a hallban miközben várakozom egy személyre, s egyszer csak valaki jön lefelé a lépcsőn..odatekintek hát ő volt az...

A telefonjába merülve pötyögtetett,... lehet éppen az emlékünneppel kapcsolatban adott instrukciókat, vagy  szervezkedett,...ki tudja..mindegy.

Rámtekintett de nem ismert fel...aztán másodszor is feltekeintett s láttam felismer,  de nem szólt semmit sem..lassan komótosan felém indult még mindig a telefonba merülve...

Majd mikor odaért köszöntünk egymásnak..kezet nem nyújtott..én természetes okokból kifolyólag nem - nem akartam rossz helyzetbe hozni, ugyanakkor nem viseltem volna el ha elutasítja a kézfogást..ezt nem..ugyanis nem tartom magam megvetendő embernek !

Na,  köszöntünk..s megkérdeztem: Te jösz velem ?  Mondja nem..más..

Majd Ő kérdezte:  Hogy vagy ? /gondolva fizikai állapotomra/ Mondom jól köszönöm..

S amúgy ?  Köszönöm, nem  panaszkodom, azt tudna mindenki....

Eljösz ma ? / mármint az emlékünnepre, és ekkor tudatosult bennem, hogy ma lesz/.Mondom nem tervezem....

Nem szólt semmit sem, de az ábrázata és a fejcsóválása mindent elárult..nem jóváhagyóan..

Majd mondja:  Mennem kell...szi-szia..és a telefonjába merülve tovább ballagott célja felé

Ez volt minden..

Az az igazság,  az odavezető úton gondolkodtam is,  mi lenne ha találkoznék vele, s váltanánk egy két szót...

De aztán nem gondoltam rá...míg ez megtörtént..

Ám mint tudjuk,  egy beszélgetés nemcsak szavakból de testbeszédből is tevődik..

Én kiváncsi voltam az ő viszonyulásra,ezért nem is kedvezményeztem semmit sem....

Az az igazság ilyen közömbösség és semmitmondó tekintet, mondjam azt egy üresség ami az irányomba megnyilvánult, hát meglepett..

Legalább egy mosoly afelett, hogy élve lát ?

Ja hogy örüljek, hogy egyáltalán szóba állt velem ?

Nos  egy felvigyázó ha akarja, mégha másik gyülekezetből is van,  a sorok között megtalálhatja a módját annak, hogy  saját és a lehetséges vádlók lelkiismerete előtt meg tudja indokolni miért is állt szóba egy kiközösítettel...Vagyis tudom, megtalálható a mód....Még félre is tudtunk volna vonulni...De egy olyan közömbösséget tapasztaltam, mintha „csak egy idegen“  ember lettem volna számára.kb.annyi figyelmet is kaptam...Nemcsak szóban de érzelmekben és testbeszédben  egyaránt...

Én,  legalábbis úgy gondoltam a több évtizedes ismerettség, barátság, és együttműködés kapcsán, hát nem tudom, egy buzdító szó...mosoly....Gyere vissza...vagy tehetek érted valamit..vagy valami őszinte megnyilvánulás..De semmi..

Csak egy üresség....

S  most értettem meg, milyen üresség is ez, mellyel a felvigyázók megnyilvánulnak a juhok irányába...

Egy test, egy szempár mindennemű érzés és szívből jövő őszinteség nélkül....

Igaz beszél veled de azt nem érzed, szól hozzád de  nem érzed, rád néz de ezt sem érzed..csak egy ürességet,...egy ürességet, mely segít rádöbbenned,  hogy valójában csak egy szám vagy ezen rendszerben. Egy szám, melyről majd  neki említést kell tennie, hogy mitt tett azért, hogy ez a szám ne csússzon ki az egyenletükből....Ennyi semmi több..Csak egy szám, egy sorstalan szám, ami mögött számukra nem létezik a statisztikán kívül semmi más...

Majd miként a fejét csavarta, semmi baráti semmi érzelem, csak egy fejcsavarás...olyan „ tisztségből“ eredő megnyilvánulás, hogy neki ezt  tennie kell...

Ugyanolyan, mint amit az egyik felvigyázónál láttam, mikor kiközösítettek, s mikor azt mutatta így a másiknak..semmi megbánás...

Ez egy zord érzés volt számomra, mivel a kiközösítésemnél lévő vén egy érzéketlen, érzelmektől mentes, rideg ember,  kihez foghatót ily módon talán nem is láttam..Ja s az irgalom nem tudom, de azt hiszem hogy még a szóval sem találkozott, nemhogy annak jelentésével és gyakorlásával..

Nos ez az érzés fogott el  volt “barátom“ fejrázása  kapcsán...Nagyon rossz érzés...Csak ezt érdemlem, gondololtam – hol marad az emberség ?

Ekkor egy kicsit önsajnálatba estem....De szerencsére gyorsan helyreráztam magam....

Ugyanazt tapasztaltam, amit Jehova Tanúi gyülekezetében még aktív koromban..

Vagyis nem bennem a hiba - és így semmi sem változott,  sajnos egy ilyen közeli személy részéről sem, mivel része a rendszernek...

Egyszerűen nem lehet  más...

Ez  egy öntőforma, s aki nem illik bele, azt menesztik....Ki marad, annak így vagy úgy bele kell préselődnie...

Mindezek után gondolkodtam el  azon, hogy én biztosan másként viselkedtem volna, fordított helyzetben,mikor is  én lettem volna a még tisztségben szolgáló és ő a kiközösített...

Mondom én biztosan szivélyesebb lettem volna, komolyan érdeklődve irányába, buzdítva őt..

Majd még jobban elgondolkodtam,   s mondom, legyünk őszinték...

Igaz ismerem önmagamat, s tudom, hogy barátaimnak mindent megtetettem volna s meg is tennék, ilyen tekintetben nagyon segítőkész és megbízható, sőt néha még szeretetet is kinyilvánító   vagyok  :)  ...De..

Szerintem csak más akarnák lenni, mivel az ő viselkedése meglepett, megérintett, rosszul esett, ezért  „én“ mégiscsak más lennék....

De ezt már nem merem úgy mondani, hogy biztos  is lennék benne..

Ugyanis mindnyájan egy öntőformában voltunk....és lehetséges,  igenis lehetséges, hogy ugyanúgy vislekedtem volna mint ő,......

S az is lehetséges, sőt nem hogy lehetséges, inkább biztos, hogy én is csak üres test és üres szempár voltam sokak számára, kik segítségre szorultak, mert aminek meg kellett volna töltenie bévülről, aminek ki kellett volna töltenie a bensőmet, azt elvette tőlem a szervezet, elvette tőlem irányadó mértékeivel, szabályaival, követelményeivel, öntőformályával és elsősorban Krisztustalanságával.....

Igen biztos vagyok benne, hogy sokszor az én „testem“ is csak azért buzdított vagy éppen korholt valakit, hogy azt ki tudjam pipálni..s azt tudjam mondani: de voltunk nála, beszéltem vele...Közben az illető csak egy üres testet és üres szemeket látott,  valódi érdeklődés nélkül  léte és sorsa felől,  egy olyan szervezet tisztségviselőjétől, melynek Krisztust kellene képviselnie.

Ezért nem is kérkedek idekinn azzal, hogy más voltam, jobb, szebb   stb....mint a bentlévők..Lehetetlen..

Vagy csak igen kis részletekben esetleg....Ugyanis egy az öntőforma...s bárki aki tisztséget töltött be bármilyen fokon, ebből kellet kikerülnie...S ha már csak hallgatólagosan is ,de része volt a rendszernek.....

Sőt a legtöbbször eleve „elménk beálítottságának“ köszönhetően  egyetértettünk....

A másik ok, amiért így viszunyulhatott hozzám ez a személy, ki tudja milyen pletykák mennek rólam....Lehet tudják blogos „bűneimet“ :) 

Ami biztos, akik tisztséget töltöttek be a szervezetben és kikerültek, azok sokkal nagyobb mértékben ki vannak téve a pletykának és a rágalomnak. Hiszen a szervezet példával szeretné megmutatni, mi történik az alázatlanokkal, bűneiket meg nem bánókkal stb..Vagyis vigyázz, mert veled is megtörténhet ! Az ilyen hírek terjesztése tehát szükséges, hogy a bentlévők elérjék valós, féligaz, vagy éppen kitalált történeteikkel ezen személyek  „erkölcstelenné“ nyilvánítását..hogy cirkuszi látványosságként mutogatni tudják őket elrettentő példaként - Tanú koromban szinte mindig találkoztam ilyennel, mikor tisztségben lévő hagyta el a szervezetet....

Mindezért nem is ártó szándékkal írok volt „barátom“ irányába, más okból teszek minderről említést.

Először is veszélyes úgy tekinteni a szervezetben eltöltött évekre, hogy az nosztalgiát váltson ki...

Igaz  idő teltével a negatív dolgok elhalványulhatnak és előtörhetnek  a jó és kellemes  tapasztalatok...de ez csak utópia.

Nincs ott ugyanis semmi más, csak üres testek és üres tekintetek, melyek számára csak egy szám vagyunk, érzések, jellem és tulajdonságok nélkül..

Teokratikus robotok, melyekkel csak egy a cél, hogy előírás  szerint működjenek...

A többi felszínesség....egy máz.....

Szellemileg és emberileg is torz szervezet, mely ugyanilyen alattvalókat hoz létre....

Ebből kifolyólag nem is vádolom őket viselkedésükért, nem mondom: én bezzeg....

Hiszen közel sem biztos, hogy másként viselkednék....mégha másként is szeretnék..

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://jehovatanuikozepeskeleteuropaban.blog.hu/api/trackback/id/tr2112417697

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

l.gabi 2017.04.12. 05:19:35

Valamennyire már megismertelek téged, ez alapján biztos vagyok abban, hogy te másképpen viselkedtél volna. Minimum egy rövid beszélgetést kinézek belőled, nem vagy te embertelen.

Vénvarangy 2017.04.12. 08:55:43

Ne csodálkozz a hozzá(d)állásán, hiszen "halott" vagy a szemében-szemükben. Aki nincs velük, az a sátáni világ részévé vált, így automatikusan gyűlölniük kell.Én is szinte minden nap találkozom JT ismerősökkel, akik kerülik a tekintetemet, sőt érzem is az ellenszenvüket. Nekem mindig a vérfolyásos asszony jut eszembe, akivel Jézus irgalmasan bánt. Abban is biztos vagyok, hogy ha Jézus ma a tanúk között élne, rövid idő alatt kiközösítenék...

Csakegyember · http://jehovatanuikozepeskeleteuropaban.blog.hu/ 2017.04.12. 11:11:39

@Vénvarangy: Szia, általában nem lepődök meg...de most..talán másra számítottam, vagy mást reméltem....De hát úgy van ahogy mondod, a példád is nagyon jó...S igen, Krisztus ugyanabban a helyzetben lenne ma a Tanúknál, mint az első századában a zsidóknál volt....
Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben, Ember lenni mindég, minden körülményben....Arany János
süti beállítások módosítása